A Bedekovich Lőrinc
Népfőiskolai Társaság 1993-ban jött létre 20
alapító és 9 pártoló taggal. Jelenlegi taglétszáma
134 fő. A már 13 éve működő Népfőiskola kezdetben
elsősorban a közművelődésben töltött be hiánypótló
szerepet, mára tevékenysége kibővült a
felnőttoktatási programokkal, vidék- és
térségfejlesztési szerepe jelentős. Főbb
tevékenységi körei a következők:
Szakmai
programok: vidékfejlesztési fórumok, LEADER+
konferenciák, közoktatási fórumok (mindezekről
kiadványok is készültek)
Kulturális,
hagyományőrző programok: koncertek, művészeti
programok, fotóművészeti rendezvények,
kiállítások, alkotóműhelyek (pl. Drámapedagógiai
Műhely), kézműves kiállítások, foglalkozások
(virágkötészet, gyöngyfűzés, szövés stb.)
Felnőttképzés:
gazdaképzések (4 kurzus, többségében őstermelők,
egyéni vállalkozók), nyelvtanfolyamok,
számítógép-kezelői tanfolyamok, képzések civil
és önkormányzati képviselők számára (pl.
Jászsági Civil Fórum), tréningek, pályázatíró
képzések, stílustanácsadás, munkaerőpiaci
reintegrációs tréningek nőknek (e-NIVÓ projekt,
vállalkozónői tréningek, fórumok, workshopok).
Valamennyi
népfőiskolai jellegű képzés célja egyfajta
igénykeltés, szemléletformálás. Igénykeltés olyan
ismeretek iránt, amelyeket az egyén
tevékenységében eredményesen tud hasznosítani.
A Népfőiskolai
Társaság vezetője: Kovács Béláné Pető Magdolna
Elérhetősége:
Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság 5126.
Jászfényszaru, Szabadság u. 20.
1995.
szeptemberében 16 szalontáncos alakította meg a
klubbot. Létszámuk ma már meghaladja a 40 főt,
három korosztály táncol folyamatosan. A tánc klub
tagjai formációs táncaikkal színesítik a város és
a Jászág kulturális és társadalmi rendezvényeit. A
táncosok között mindig voltak versenytáncosok is,
akik országos elismeréseket is szereztek.
A
Jászfényszarui Drámapedagógiai Műhely Táborairól
Városunkban
Kovács Andrásné Életmű-díjas Drámapedagógus, a
Magyar Kultúra Lovagja, Németh László-díjas
pedagógus munkásságának köszönhetően több
évtizedes hagyománya van a drámapedagógiai
módszer alkalmazásának. Műhelyünk tagjai saját
gyermekközösségeikben folyamatosan alkalmazzák
ezt a módszert. Művészeti alapiskolában,
osztályközösségekben, hitoktatásban,
gyermekvédelmi, mentálhigiénés programokon.
Kezdetben ezen csoportokból, az iskola
tanulóiból és visszatérő középiskolásainkból
jelentkező gyermekek részére, az elmúlt évtől
pedig kistérségünkben, a környező
településeken is meghirdetve szervezzük
hagyományos, alkotó, tematikus, drámajátékon
alapuló komplex művészeti táborunkat.
Power Point bemutató 10 év táborainak képei >>
letöltés
(46 Mb)
letöltése több időt vehet igénybe
Cserépváralján
a
népmesék világában éltünk Szanticskán
még mindig a mese világában, a helyszínhez
méltóan / l9 házból álló aprócska falu / a régi
falusi életkörülményekben elmerülve éltük
mindennapjainkat. Nagyszüleink korabeli
mesterségekkel ismerkedtünk /vályogvetés,
fafaragás, kovácsolás, gyertyamártás, ólomöntés,
suszterkedés, szövés, fonás, stb.../ és
családokat alakítva teremtettük meg a
játéklehetőségek alapjait /családnevek, egyedi
szokások, családon belüli szerepek,
faluközösségen belüli szerepek kialakítása../.
Jászsági népzenét hallgattunk, népdalokat
tanultunk
2000. évben a
millennium jegyében és gyermekeink korához
igazodva már regetáborba invitáltuk a
résztvevőket a bakonyi Kisgyónra. A
magyar nép nagy sorsfordulóját éltük meg a X.
században. Szent István koronázásával zártuk
a 8 napot. A gyermekek megismerkedtek az akkori
magyar nép hétköznapjaival, hitvilágával,
ünnepeivel.
2001-ben a
gyermekek részére könnyedebb, számunkra azonban
nehezebb fantáziatáborban voltunk a
Bükkben, Nagyvisnyón. Időutazás Mamutföldre
címmel a késő őskor világában éltünk 8
napig.
2002-ben
Salgóbányán a reneszánsz világába látogattunk
Lovagkalandok Mátyás király korában címmel.
Komplex művészeti táborunkban a kor mindennapi
életét élve, szokásait, zenéjét, táncait,
törvényeit ízlelgettük.
2003-ban
Őrségi „népítő” tábort szerveztünk Ispánkon.
A leány-legény kapcsolathoz fűződő régi falusi
népszokásokat elevenítettünk fel, ismerkedtünk a
babonák és népi hiedelmek világával. Az utolsó
napon igazi falusi lakodalmast játszottunk el,
ahol 9 pár fogadott egymásnak örök barátságot a
település polgármestere közreműködésével.
2004-ben Lét a
tét – öko kalandozások Kemencén címmel a
szakértői dráma vizeire evezve egy nehezebb, de
annál égetőbb témát, a környezetvédelmet
választottuk. Fantáziatáborunk keretjátékát a
katasztrófa sújtotta Föld egy még természetileg
épen maradt helyére szervezett konferencia,
tudóstalálkozó adta. Ide meghívást kaptak azon
kiválasztottak, akik képesek megfejteni létünk
fennmaradásának titkát. Az élményt nyújtó
programok: a reklám, anti-reklám pályázatok, a
„Le nem bomló divatbemutató”, a mini-labor
kísérletek, a textil-táska festés, a
natúr-kozmetikai délután, az öko-túrák, az
önálló kutatások, a „bizottsági” és
„szekcióülések”, az ügyességi vetélkedő
segítettek elmélyedni a témában. A „konferencia”
alatt elsajátított tudást, megoldási
lehetőségeket, („Mit tehetek én?”) mindenki
tovább vitte saját „hazájába”.
2005-ben
Bohémek a Mecsekben
címmel
a vándorszínészek életébe pillantottunk be. 5
kiscsoportban 5 különböző témát, irodalmi művet
dolgoztunk fel, melyet a végén saját készítésű
díszlettel, jelmezzel be is mutattunk. Közben
pedig éltük a vándorszínészek bohém életét a
casinóban, a színészpróbákon, a vándorlásokon.
Éjszakai túrán játékos keretben a komplex dráma
segítségével tanultuk az egymásért történő
felelősségvállalás nehéz „mesterségét”. Egyéni
bemutatkozási lehetőséget biztosítottunk a
Pódiumon. Végül a Bohém Oszkár Díjkiosztó Gálán
jutalmaztuk az elkészült produkciókat és egyéni
teljesítményeket.
2006-ban
Western –tábor,
avagy Vadnyugati kalandok Keleten címmel
megrendezett táborunkban a 100 évvel ezelőtti
vadnyugatvilágában telepesekként 6
kiscsoportban egy észak-amerikai kisváros
életével ismerkedtünk. Megjelentek az
aranylázban égő bányászok, csakúgy, mint a
farmerkedésből élő telepesek, az ügyeskedő
kalandorok, a vadászok és az uralkodni akaró,
vagyonra vágyó, semmilyen eszköztől vissza nem
riadó bányatulajdonosok. Születtek igazi hősök,
az igazságért és gyengébbekért kiálló bátor
emberek, és üldöztük a törvényen kívülieket, a
rablókat. A kampányt követő minden esti seriff
választás jó alkalom volt a demokrácia
gyakorlatának elsajátítására. Mozgalom indult a
nők választhatóságáért is. A táborban céljaink
megvalósításához segítségül hívtuk a manuális
foglalkozásokat (erszény, szerencsefa, saját és
csoportos jelképek, szimbólumok, terepasztal
készítése, „tetoválás”, stb.), és a vadnyugat
életét felvillantó egyéb programokat. A tábor
élményszerűbbé tételét segítették a
múzeumlátogatások, a természetjárás, a
„Marhavásár” ügyességi és sport vetélkedője,
strandolás, a sárospataki városnézés, és Pálháza
környékén tett kirándulások, a „Ki mit tud”
egyéni és csoportos bemutatkozási lehetősége a
Saloon-béli mulatságokban, a tábortüzek, közös
daltanulás, éneklés, a country filmklub és
táncház.
Bohémek a
Mecsekben…
avagy színészek földje, művészetek völgye Mint minden évben, ezúttal is tavaly október
végén kezdődött el az idei „mesetábor”
szervezése, mégpedig a tábor helyszínének a
kiválasztásával. A Pécs várostól mintegy 20
km-re fekvő Magyarhertelendre, a hajdani szép
emlékű úttörőtáborok színhelyére tértünk vissza.
A pár száz lelkes község termál strandjáról
híres és napjainkra szépen beindult a falusi
turizmus is.
Ide indult a 74 fős csapat július 5-én, kedden
reggel. Az utazásunkat ismét a MÁV Inter-City
pécsi járata tette rendkívül kényelmessé,
gyorssá. Aznap délután már el is kezdtük az
ismerkedést a nagyváros nevezetességeivel. A
Főszékesegyház és környékének a megtekintése
után városnéző kisvonattal kaptunk globális
képet Pécs központjáról és közben idegenvezetést
is hallhattunk. Az idén a vándorszínészek
világába kóstoltunk bele, ezért 3 szabadtéri
színházi helyszínre is elkalauzolt minket a
helyi horvát színház lelkes munkatársa. Éppen
végeztünk, amikor eleredt az eső. Így indultunk
elfoglalni táborhelyünket.. Ez a gyerekeknek a
házak birtokba vételét, a felnőttek nagy
részének pedig a „sátorverés esőben” című
egyfelvonásos szomorújátékot jelentette. A
kései, de annál finomabb vacsora elfogyasztása
után következett volna a takarodó, ami
természetesen legkevésbé az első éjszakán jön
össze.
Szerdán reggel aztán a társulat megtartotta az
alakuló ülését, a direktor köszöntötte a
résztvevőket, majd rövid kiscsoportos
stílusparódiával meggyőződtünk arról, hogy
mindenki jó helyen van, a heti kihívások
teljesítésére alkalmas. Ünnepélyesen felvontuk a
tábori zászlót és az öt kisebb társulat
megkezdte munkáját a kőszínház átadására készülő
műsor témájának dramatikus feldolgozásával.
Délután sétát tettünk a sok szép fafaragással
egységes faluképet mutató községben, majd
megmártóztunk a szemközti strand melegvizes
medencéjében. Vacsora után indult a „G & G.
akció” fedőnevű éjszakai thriller, melyet már
februárban kiterveltünk. A kamasz szereplők ott
a helyszínen értesültek színészi
megbízatásukról. ( El kellett ejteniük
vacsoránál, hogy unják az egészet és elhúznak az
erdőbe, majd „el is vesznek”, hogy nem kis
kavarodást okozva kereshessük őket az
éjszakában.) A fiúk a felkínált szerepet örömmel
vállalták. A felnőttek hiteles színészi játéka
tovább emelte az „előadás” hitelességét, úgyhogy
mire megkerült a két elveszett, akkorra már a
„komplex dráma” kellős közepében voltunk. Még a
lányok is megsiratták őket. (Az érintett
szülőket előre értesítettük az akcióról,
megkímélve őket a felesleges aggodalomtól.) A
szerepeket brilliánsan tovább játszva átélhettük
az aggodalom, a féltés, a felelősség és félelem
érzését, majd az erdei keresés után az ebédlőben
megbeszélhettük a tanulságokat is. Amikor
kiderült, hogy az egész csak játék volt, a
katarzis sem maradt el. A táborlakók még sokáig
méltatlankodtak az „átverés” miatt, de bízunk
abban, hogy ez egy életre szóló tanulság volt.
Csütörtökön ismét a választott témákban folytak
a próbák, délután pedig az egész társulat átment
Abaligetre egy kis barlangászásra,
denevér-lesre. Hazafelé ki gyalogosan - Orfűn
keresztül a Hermann Ottó- tó csodás partján és a
meredek hegyen át - ki pedig a műúton, némi
gépkocsis segédlettel érkezett meg a
táborhelyre, hogy vacsora után a napi
fáradalmakat kipihenhessük a strandon egy kis
éjszakai fürdőzés, több emeletes vizi gúla
építés formájában.
Pénteken tovább ismerkedtünk Pécs városával. A
reggeli frissítő zápor éppen a TV-toronyban ért
minket, úgyhogy az aznapi esőt megúsztuk. Aztán
a Zsolnay Manufaktúra jóvoltából láthattuk, hogy
nemcsak a színészmesterség nehéz, hanem a
porcelángyártás is igénybe veszi a dolgos ember
testét, lelkét, de a csodálatos környezet igazi
műalkotások születését inspirálja. Egy
pizzériában elköltött ebéd után belevetettük
magunkat más művészeti irányzatok
tanulmányozásába. Így jutottunk el a Dzsámiba,
majd a Csontváry, a Vasarely és a Zsolnay
múzeumba valamint a Szabó Marcipán kiállításra.
Kész csoda, hogy még egy kis szabad programra is
futotta az időnkből. Vacsora után nagyszabású
labdarúgó mérkőzésen mérte össze erejét
társulatunk válogatottja a szomszéd tábor
székesfehérvári focistáival, aminek a bíró sípja
helyett a mennydörgés és villámlás vetett véget.
Fiaink elsöprő győzelemmel bizonyították
rátermettségüket. Ezen az estén nyílt volna
először lehetőség arra, hogy időben nyugovóra
térjen a bohém társulat, de az éjszakai őrségnek
most is akadt tennivalója.
Szombaton tovább folytatódtak a csoportos
próbák, mely kiegészült kitűzők festésével,
díszlet, jelmez és maszk tervezésével,
készítésével. Az egész napos eső sem zökkentett
ki alkotómunkánkból. Délután teljes gőzzel
készültünk az esti programokra is. Vacsora után
a Pódiumesten ki-ki megcsillanthatta egyéni
művészi ambícióit. Ki verset mondott, ki prózát,
ki zenélt, ki táncolt, többen jelenetet adtak
elő. A jó hangulat megalapozta az est másik
fénypontjának, a Casinónak a sikerét.
Igyekeztünk megidézni egy igazi kávéház, kaszinó
hangulatát. Halk, kellemes zene mellett, teljes
díszkivilágításban a pincérek lázas sürgése,
forgása közepette lehetett játszani és nyerni a
színházteremből kaszinóvá varázsolt ebédlőben.
Mit? Természetesen zsetonokat. Hol? A rulett
asztalnál, a kártyaasztaloknál, a legkülönfélébb
társas játékoknál. A legnagyobb sikere a
fogyasztható ital menünek volt. A sokféle bólé,
mix, turmix egyveleg - csupa ízletes vitamin
bombák - mellett hagyományos kölyökpezsgőt is
szolgáltak fel a pincérek a zsetonok ellenében.
A fergeteges hangulatot igazolja, hogy az éjféli
zárórát nehezményezték a lelkes játékosok.
Vasárnap délelőtt a résztvevőknek különböző
helyszíneken vegyes csoportokban kellett számot
adniuk rátermettségükről. Rímfaragás,
koreográfia összeállítása, memória próba,
jelmezöltés, ügyességi és erőnléti akadályok
tették próbára a színi növendékeket. Ebéd után
aztán ismét felkerekedtünk és átbuszoztunk
Mánfára, hogy a festői szépségű
Melegmányi-völgyet vegyük birtokunkba. Itt újabb
nehézségek vártak: sár, pocsolya, patak, kövek,
kidőlt fatörzsek állták utunkat, de legyőztük az
akadályokat! ( Ezt a szülők az otthoni mosás
alkalmával is megtapasztalhatták.) A
természetvédelmi területen nemcsak a sziklákban,
a sok-sok tiszta vizű forrásban, az erdő
szépségeiben gyönyörködtünk, hanem felfedeztük
érdekes növény és állatvilágát is. A mésztufákat
már nem volt időnk meghódítani, mert 6 óra után
vártak bennünket Orfűn, a híres Kemencés
udvarban. Itt a kemencéken kívül megnéztük a
tájházat, az egyedülállóan érdekes Madárijesztő
kiállítást és frissen készült kemencés
kenyérlángost kóstoltunk. Vacsora után még egy
kis beszélgetésre és játékra is jutott idő. Itt
kell megemlítenünk, hogy az idei táborban
indirekt módon folytattuk a tavalyi
környezetvédelmi témánkat, hiszen fontosnak
tartjuk, hogy az ott tanultakat készség szintre
emeljük.
Hétfőn már igencsak ijesztgetett bennünket az
eső, de nem mosta el sem a díszlet- és
maszkkészítést, sem a próbákat, az estére
készülődést. Miután direktorunk megkapta a
játékengedélyt, alkalmi színháztermünkben sor
került a kis társulatok bemutatóira, ahová még a
tábor tulajdonosának képviselője is ideutazott
Makóról. Mindenki más- más témával foglalkozott
a héten és ebből adott némi ízelítőt a
többieknek és a faluból érkezett nézőknek. A
Színész Törpök A kis török című mondát dolgozták
fel, a 13 Vándorszínész Wass Albert: Mese a kék
hegyekről című történetét mutatták be, a
Hertelendi Hírtelenek a Szent Anna- tó
legendáját állították színpadra, a Hét Tyúk Tava
Színitanoda a Csellengők témájával foglalkozott,
a Passz Színpad pedig a Rómeó és Júliából adott
elő etűdöket. A nagysikerű műsorszámok után
mindenki lázasan készült a záró est másik
fénypontjára, a „Bohém Oszkár” Gálára. A
nagyestélyik, báli belépők felöltése és a
megfelelő frizurák és smink elkészítése után
talpig díszben vonultak a „művészek” a
rendezvény helyszínére, a svédasztalos gazdag
vacsorával terített bálterembe, ahol Petőfi
Színészdalának közös eléneklésével avattuk
színésszé a növendékeket, mely feljogosította
őket arra, hogy az épülő új kőszínház
társulatába jelentkezhetnek. Mindenki emléklapot
és a „rendezők” által készített „Bohém Oszkár„
figurát kapott ajándékba. Kiosztásra kerültek a
társulatok csoportos díjai is. A közös társulati
vacsorát Maszkabál követte, ahol hajnalig ropták
a táncot a parkett ördögei.
Másnap délelőtt pakoltunk és az ünnepélyes
zászlólevonás után hazafelé vettük utunkat A
Tenkes Inter-City-n a társulatok még egy kis
időt szántak a tábor drámás értékelésére, ami
nekünk szervezőknek is nagy segítség, hiszen így
tudunk minél jobb, a gyermekeket érdeklő
programokat összeállítani a következő évi
táborra.
Az Általános Iskola, Kooperatív Művészeti
Alapiskola és a Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai
Társaság Drámapedagógiai Műhelye által
szervezett tábor nem jöhetett volna létre, ha
nem támogatja Jászfényszaru Város Önkormányzata,
a Jászfényszaruért Alapítvány, a Jászfényszaru
az Oktatásért Alapítvány, az Általános Iskola,
Kooperatív Művészeti Alapiskola és Szakiskola és
ennek Diákönkormányzata, a helyi GAMESZ és
természetesen a szülők. A táborba induláskor
szereztünk tudomást róla, hogy a Mobilitás Észak
–alföldi Regionális Irodájához beadott
pályázatunk is nyert. Ennek köszönhetjük, hogy
ilyen gazdag programot állíthattunk össze
gyermekeinknek.
- - - Éva, Katinka
Az idei „mesetábor” csak témájában tűnik
lazábbnak, valójában 8 napig sok mindent
megéltünk a vadnyugat izgalmas világában, ami
közelebb vitte a 85 résztvevőt a demokrácia
megismeréséhez, a másság, az idegen kultúra
elfogadásához, a közösség iránt érzett
felelősség vállalásához. Örültünk, hogy az
általános iskolások mellett immár ifjúsági
csoport is velünk tartott, így a legkisebb és
legidősebb táborlakó között – a felnőtteket nem
számítva – 12 év korkülönbség volt.
Rögtön az indulás napján érdekes meglepetés
program várt bennünket -utunkat megszakítva
-Miskolcon. A megyei rendőrkapitányság kiképző
központjában már vártak minket, nem kisebb
személy, mint a központ parancsnoka, igazi
hús-vér kommandósaival. Megmutatták nekünk a
különböző célra kiképzett kutyákat, majd
beülhettünk „egy körre” olyan ún. tesztautóba,
amiből az országban összesen kettő van. Ezzel
tanulnak üldözni, leszorítani, felborítani. Az
egész táborozás ideje alatt sokunknak volt ez a
legnagyobb élmény. Csikorgó fék, füstölgő gumik,
szikrázó aszfalt, kész akciófilm. Pihenésképpen
megismerkedtünk a legmodernebb fegyvereken túl a
különböző célra használt pajzsokkal, sisakokkal,
különleges ütés- és golyóálló mellényekkel,
átvághatatlan kesztyűvel, éjjellátóval. Az
„okítás” után kb. fél órás kommandós bemutatót
láthattunk, a túszkiszabadításnál még
közreműködők is lehettünk, legalábbis a
túsz-szerep kipróbálása erejéig. Röpködtek a
gázbombák, pufogtak a vaktöltények, szólt a
sziréna, vezényszavak, utasítások közben kattant
a bilincs, mi meg a fejünket kapkodtuk.
Levezetésképpen kipróbáltuk kinek milyen
tehetsége van a célba lövéshez. Néhány fő
őstehetségnek bizonyult. Miután elköszöntünk,
ismét vonatra ültünk, és folytattuk utunkat
Sátoraljaújhely felé, onnan tovább Pálházára.
Feldobva, énekelve érkeztünk a szállásra, a
Hanyi Istók Túristaházba, ahol pillanatokon
belül elfoglaltuk nemcsak a szobákat és
ágyainkat, hanem a hintákat, mászókákat,
ping-pong asztalt, pihenőket. Vacsora után (a
konyha mindvégig kitűnő, ízletes falatokkal
látott el) az ünnepélyes zászlófelvonás
következett, természetesen jelmezben. A szülők
ismét kitettek magukért, mert kivétel nélkül
mindenki megállta volna a helyét az igazi
vadnyugaton is. Az este country-tácházzal
folytatódott, az alaphangulatot a szervezők jól
begyakorolt formációja, nyitótánca alapozta meg.
Éjfélre jó néhány figurát elsajátítottunk és az
éjszakai pihenés következett volna, szokás
szerint kevés sikerrel.
Szerda délelőtt kiscsoportos drámafoglalkozások
következtek, majd délután újabb meglepetés.
Igazi műbikán mérhették össze erejüket,
ügyességüket a vadnyugat hősei. Többen
rendkívüli technikáról tettek tanúbizonyságot, a
rögtönzött bajnokságnak lettek győztesei. A
boksz-ringben is megméretett, aki vállalkozott
rá. Ezen a délutánon a környéken is szétnéztünk,
egy kis bevezető túrával készültünk a későbbi
hosszabb távokra. Este megválasztottuk az első
serifet. Ahogyan a felnőttek világában, itt is
aláírásgyűjtéssel kezdtünk, támogatókat szerezve
a jelöléshez. Utána következett a titkos
szavazás, majd a választási bizottság
eredményhirdetése. Döntetlen. Újabb szavazás,
végre eredményes. Megszületett az első 24 óráig
szóló mandátum. A serifcsillag feltűzését
követően már megint öreg este volt, aki nem bírt
aludni, az kártyázhatott, vagy beülhetett az
este induló filmklubra.
Csütörtökön kirándultunk, autóbusszal mentünk át
az egyik szomszéd településre, Telkibányára.
Megnyerő, fafaragásokkal díszített kis falu,
kopjafás temetővel. Felsétáltunk a milleniumi
emlékműhöz is, ahonnan lenézhettünk a falura.
Később meglátogattuk a múzeumot, melyben a
néprajzi témájú szobától a környéken fellelhető
ásványokon át a természettudományi részlegig
ki-ki megtalálhatta a számára érdekeset. Az ún.
türelemüvegek előtt többen megálltunk, próbáltuk
megfejteni a technikáját, persze sikertelenül.
Délután újabb kiscsoportos foglalkozás után este
a szokásos serifválasztás, majd ismét filmklub.
Pénteken Sárospatakkal ismerkedtünk. Rövid
városnézést követően birtokba vettük a Rákóczi
vár mellett berendezett korhű játszóteret, majd
megnéztük a várat a híres vörös toronnyal
együtt. Délután a végardói strandon kicsit
pihentünk, úsztunk.
Szombat délelőtt a manuális foglalkozásokon
gyöngyöztünk, a gyűjtött aranyrögöknek szütyőt
készítettünk. A bátrabbak a tetkószalonban
hennafestésre jelentkeztek, sőt volt, aki beállt
a készítők közé. Gyufaszálból is készültek
építmények, majd ebéd után a szomszéd
településen lévő arborétumot és Károlyi kastélyt
néztük meg. A legmerészebbek (mintegy 60-an)
megmászták a maximum 8 főt befogadó tornyot,
hogy minél magasabbról gyönyörködhessenek a
csodálatos panorámában. Gyalogosan vettük
hazafelé az utunkat, és vacsora után felcsendült
néhány régi country dal: Ohió, Postakocsi,
Dédapám. Jáger János pár száz kilométert utazott
a kedvünkért gitárjával, hogy élvezetesebb,
maradandóbb élmény legyen ez az éjszaka. A
legkitartóbbak fél 2-ig nótáztak.
Vasárnap délelőtt kitört az aranyláz. A közeli
patakban versenyben lehetett gyűjteni az egyéni
nevezéshez szükséges aranyrögöket és különböző
versenyszámokban lehetett összemérni az
ügyességünket. Lasszózás, lóviadal,
ostorpattogtatás, célbalövés vízi pisztollyal,
ujjszkander számokra lehetett nevezni. Délután
újabb kirándulásra kerekedtünk fel, kár lett
volna kihagyni a közeli Füzéri várat. Aki
megmászta, annak itt is gyönyörű panorámában
volt része. Az éjszakát egy kis túra zárta.
Hétfőn délelőtt kisvonattal indultunk Kőkapuhoz.
Útközben akadt dolga a serifnek, hiszen nyílt
vágányon fegyveres banditák, a Dalton-fivérek
kényszerítették megállására a mozdonyvezetőt.
Nem volt mit tenni, megállt a vonat. Mivel a
rablók nem találták a feltételezett aranyat, így
túszokat ejtettek, váltságdíjat követelve. Nem
volt könnyű dolguk, nagy volt az ellenállás. A
váltságdíjat végül sikerült összekaparni, és a
túszok kiszabadultak, de a banditáknak bottal
üthettük a nyomukat. Délután a köröző (wanted)
fotók segítségével az „Aranyváros” lakóiból
szervezett önkéntes csapat a banditák nyomába
eredt, és kemény harcok árán elfogta a Dalton
fivéreket. A serif és a szövetségi békebíró
által vezetett bíróság kemény büntetést rótt ki
a bűnözőkre.
A madam örömében – sok borsot törtek már a
fivérek az orra alá – meghívta a környék összes
telepesét a Saloon-ba egy mulatságra, ahol a
kisváros lakóiból szerveződött alkalmi fellépők
dalokkal, jelenetekkel, és nem akármilyen
táncokkal szórakoztatták a nagyérdeműt.
A másnapi hazautazás előtt az ünnepélyes
zászlólevonást egy levezető kirándulás követte
Sátoraljaújhelyen. Az ország leghosszabb
libegőjével tettünk egy oda-vissza utat, majd a
táborértékelő foglalkozások után felszálltunk a
vonatra és Miskolcon kicsit időzve megérkeztünk
Hatvanba, ahol már vártak a szülők.
Már keressük az új táborhelyet, és terveink
szerint a szokásos januári zárón új kalandokra
hívunk minden gyermeket és fiatalt a 2007. évi,
jubileumi, X. táborba.
Támogatóink voltak: Jászfényszaru Város
Önkormányzat Képviselőtestülete, Általános
Iskola és Művészeti Alapiskola
Diákönkormányzata, Jászfényszaru az Oktatásért
Alapítvány, Jászfényszaruért Alapítvány, Csányi
Alapítvány a Gyermekekért, Ézsiás Dénes, Jáger
János és a Szülők. - - -
Éva, Katinka
A kicsiknek is legkésőbb háromkor kelni kellett,
hogy a fél 4-es gyülekező és búcsúpuszik után
elindulhasson buszunk Budapestre a Déli
Pályaudvarra, ahonnan hatkor Veszprémbe zakatolt
a vonatunk. Kilenckor már a mi kedvünkért
korábban kinyitott érseki palotát csodálhattuk.
Városnézés, a Szent György Kápolna és a Bazilika
megtekintése után a Vadasparkban lazítottunk.
Délután utaztunk a táborhelyre, a végén már csak
gyalogosan megközelíthető valamikori úttörőtábor
8 fős faházaiba. A tarhonya és pörkölt vacsora
után - mely az üzemeltető jóvoltából később
többször ismétlődött – kezdetét vette a jelmezes
nyitó szertartás. Néha jó a technika, mert
projektorral kivetítve élvezhetőbbé vált a 10 év
képeiből összeállított zenés, szöveges jubileumi
emlékezés. Képek és zene segített bennünket az
indiánok világával való ismerkedésben is. A
törvényhirdetést a törzsi tanács bemutatkozása
követte. Nyíló Kéz törzsfőnök egyenként
szólította Villanó Szemet, Vörös Kőt, Fürge
Ujjakat, Kis Asszonyt, Szűk Szót, Erős Lábszárt,
Fogyó Holdat, Tiszta Szemet, Heverő Bölényt,
Heverő Bölényné Hasadt Tölgyet, Villanó Kést és
Kacagó Gerlét /alias Kacarász Ölyvet/. A
felnőttek eredetmondát bemutató jelenete után az
újonnan tanult indián dalunkra megtörtént a
zsályafüstös tisztító szertartás. E hosszú nap
után a pihenés lehetőségével – mint az elmúlt
tíz esztendőben általában -természetesen most
sem élt minden táborlakó.
Szerdán reggel kissé álmosan húzták fel a
zászlót a „törzsgárda” táborozók. 5
korcsoportban, klánokban vonultunk el az eső
elől a kiscsoportos drámafoglalkozásokra, ahol
ismerkedtünk az indiánok életével, szokásaikkal,
mondáival. Az első délutáni strandolást az
időjárás miatt a manuális foglalkozás váltotta
fel. Alkalom volt gyöngyözni, bőrözni, indián
babát, kulcstartót, csomózást és fonatokat
készíteni, melyet a hét folyamán minden
lehetséges szabadidőben folytattak az alkotó
kedvű „indiánok”. Este a filmklubban a
Pocahontas családi filmet néztük. Eközben sokan
késő éjszakáig alkották saját és ajándékba
készített ékszereiket.
Csütörtökön a drámafoglalkozáson folytattuk az
indiánok világával való ismerkedést, majd
délután kimerészkedtünk a táborból.
Nagyvázsonyig meg sem álltunk. Ott egy kis
időutazással a Kinizsi Várban egy kis késdobálás
és tánc erejéig mi is a magyar-török lovasjáték
részeseivé váltunk. A várban barangolva többek
között a magyar királyok viaszszobraival is
megismerkedtünk. Kellemes úton sétáltunk el a
Pálos kolostor romjaihoz. Az érdeklődőbbek a
Postamúzeumba is bekukkantottak. Este a
fáradhatatlanok az erdőn át egy lámpával
lemerészkedtek az öt kilométerre levő
Balatonhoz, páran csobbantak is. Éjfél után az
otthonmaradók már izgatottan vártak bennünket a
táborhelyen.
Pénteken a program Tihanyban folytatódott. A
„kisvonatos” városnézés után az Apátság minden
zugát megtekintettük. Elsétáltunk a tihanyi
visszhanghoz, majd egy nagyon szép csárdában
ebédeltünk, ahol az élőzenébe besegítettek a mi
népzenés- énekes gyerekeink is néhány jászsági
népdallal. A nagyobbak szabadprogram keretében,
míg a kisebbek a Babamúzeum megtekintésével
folytatták az ismerkedést e neves településsel.
Hazafelé a Csere-hegyi Kilátó lábához vitt
buszunk, ahonnan egy kis erdei kaptatóval értünk
fel a kilátó közelmúltban felújított, de kb. 100
éves épületéhez. Innen a Balaton és környékének
csodálatos panorámája tárult elénk. Estefelé
kicsit szabadabb volt a program. Előkerültek a
sport-és ügyességi játékok, folytatódtak a
manuális foglalkozások, akinek kedve volt,
egyszerűen táncolt és jól érezte magát.
Elkészült a tipi, sikerült felállítani a
totemoszlopot, és az ebédlőből törzsi
találkozóhelyet varázsoltunk. Mi felnőttek ezen
az estén Wass Alberttel és munkásságával
foglalkoztunk. Felolvasó estet tartottunk,
beszélgettünk az íróról és műveiről, ezzel
kicsit balzsamoztuk a lelküket.
Mindenki örömére szombaton hajnalban elmaradt a
Kelő Nap Túra. Reggeli után végre elindulhatott
a csapat – gyalogosan - Alsóörsre a Balatonhoz,
fürdeni. Kissé még hűvös volt a víz, de a nap
sütött, a levegő melegedett. Az „uffás” után
szétnéztünk a vendéglátó faluban, Felsőörsön.
Különleges Vörös Templomát és lovaskocsizással
kicsit a környékét derítettük fel. A táborba
érkezésünkkor már teljes díszben vártak
meglepetésvendégeink: Arc a Napban és felesége,
Szelíd Kéz, valamint barátja, Róka a Felhők
alatt. Arc a Napban 9 hónapot töltött
Észak-Amerikában, egy sziú hangszerkészítő
család vendégeként, akikkel közös zenei CD-t is
készítettek. Kiscsoportban beszélgettek a
táborlakókkal. Vacsora után mi is jelmezt
öltöttünk, érdekes indián táncokat tanultunk,
majd hangszerbemutató következett. Vendégeinket
nehezen engedték el az érdeklődők.
A vasárnap délelőtt a sport- és ügyességi
vetélkedőké, az Indián - próbáké volt. Tomahawk-
dobálásban, csúzlizásban, íjászatban, darts-ban
és a kevésbé indiános ping-pongban és sakkban
mérték össze erejüket a gyerekek.
Röplabdamérkőzés, kötélhúzás tarkította a
vetélkedőket. Ebéd után ismét a strandolás órái
következtek. Jó kedvünket fokozta a kölcsönzött
csúszdás vizibicikli, ahonnan igazán jól
lehetett ugrálni a Balatonba. 25 kamaszunk
körében érdeklődés mutatkozott a gyöngéd
születés témájáról való esti beszélgetésre, mely
egy relaxációval és további, éjszakába nyúló
beszélgetéssel fejeződött be. Többek között szó
volt az indián nők és férfiak kötelezettségeiről
is. Érdekes volt az indián és a mi mai világunk
összevetése.
Hétfőn egy órás sétahajózással indult a napunk a
patinás Jókai hajóval, ahol még a kapitányhídon
is szétnézhettek a kíváncsiak. Ezután már igazán
meleg vízben „uffhattunk” délutánig, sőt
lebonyolódott az indiánok úszás- és
kajakversenye is. Fiataljaink lelkesen vettek
részt a Viva Tv Hőálló megállójának felvételén
is. Vacsora után kezdetét vette a Hosszú Tollak
Éjszakája. A jelmezes záró szertartás része volt
a törzsi divatbemutató és a Naptánc a
totemoszlop körül. A tábortüzet már nem tudtuk
élvezni, mert eleredt az eső. Fedett törzsi
találkozóhelyünkön szétosztottuk ajándékunkat,
az indián-füzetecskét, melyben szokások, ételek,
idézetek olvashatóak. Az Indián - próbák
eredményhirdetése, Ki mit tud? és a szokásos
tréfás szobaértékelés után zsályás füstöléssel
és indián énekkel léptünk ki a szerepből, majd
kezdetét vette a tíz év táborainak első igazi
diszkója. Ezen az éjszakán újra megérkezett az
eső és a hűvös, így nem is volt olyan szomorú a
másnapi búcsú.
Kedden szokás szerint „szedtük a sátorfánkat”,
miután az első táborozók ünnepélyesen levonták a
tábori zászlót. Utolsó pillantást vetettünk a
Balatonra, majd ebéd után indultunk a vonathoz.
A pályaudvari várakozás ideje alatt megtörtént a
klánonkénti tábori értékelő beszélgetés, mely
nagyban segíti további munkánkat. Az értékelések
érdekessége, hogy szinte minden program értéket
képvisel, a gyerekek körében gyakran unalmasnak
hitt múzeum látogatások, túrák, kirándulások is
mindig felkerülnek a pozitívumok listájára. Azt
is tapasztaltuk, hogy a táborozók által
megemlített negatívumok legtöbbször a rajtunk
kívül álló okokban kereshetők.
Bízunk benne, hogy sikerült átadnunk a résztvevő
70 gyereknek mai rohanó, értékválsággal küszködő
világunk ellentétes példájaként az indián
kultúrában fellelhető maradandóbb értékeket
képviselő, örök értékű szokásokat, erkölcsi
példákat. Talán gondolatokat ébresztettünk ezen
a témán keresztül más aktuális kérdésekkel
(természet- és környezetvédelem, a család, a
közösség fontossága, a másság eléfogadása, stb.)
kapcsolatban is. Az indián zene a maga
különlegességével szintén új távlatokat nyitott.
Befejezésül álljon itt egy többször elhangzott
idézet, mely idei mottónk volt:
Indián-hívatás: „ Az igazi indián filozófiája
szerint indiánnak lenni egyfajta tartást,
szellemi állapotot jelent. Indiánnak lenni
egyfajta létállapot, amit az ember a szívében
hordoz. Ez azt jelenti, hogy a szív szavát
követed, s mintegy energia-elosztóként működsz
ezen a bolygón. Hallgatsz a szívedre, az
érzéseidre, a megérzéseidre, hogy eloszthasd az
energiádat, hogy a Föld és az Ég hasonló
energiáit mágnesként magadhoz vonzzad, s a
szívedből - lényed valódi központjából - újra
eloszthasd. Ez a mi feladatunk.”
A tábort támogatták: Nemzeti Kulturális
Alapprogram, Jászfényszaru Város Önkormányzat
Képviselőtestülete, Jászfényszaruért Alapítvány,
általános iskola Diákönkormányzata,
Jászfényszaru az Oktatásért Alapítvány, FÉBE és
BLNT, Csuzz Antal, Horváth Zsolt, Kovács Róbert,
Bordás Zoltán, Szabó Zoltán, és a Szülők. - - -
Éva, Katinka
A csoport 1976-ban
alakult, volt, amikor létszámuk elérte a 48 főt.
Jelenleg 18 állandó taggal működik a népdalkör. Az
országban és a jászságban sokfelé szerepeltek,
felléptek Rómában és Párizsban is. Országos
minősítéseken az utóbbi időkig mindig részt vett a
csoport. Bronz, Ezüst és Arany fokozatokkal
rendelkeznek, kiérdemelték az Arany Pálma Díjat
is.
A Fényszaruiak Baráti Egyesülete 1993. október 30-án alakult 51
fő részvételével. 1999. februárjától
közhasznú szervezetként működik. Közfeladatként döntően
kulturális tevékenységet végez, de tevékenykedik nevelés,
képességfejlesztés, ismeretterjesztés, kulturális örökség
megóvása, gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági
érdekképviselet területén is.
Az egyesület
címere, és annak leírása:
Az egyesület egyéves előkészítő munka után 1995. évi közgyűlésén
elfogadta jelképét. A címert a tagjainknak meghirdetett
jelkép-pályázat anyagából, valamint saját ötleteit is
felhasználva Szabó Imrefia Béla képzőművész, egyesületünk tagja
öntötte végleges formába. Az egyesület pecsétrajzán a címerkép
elolvashatóan mintegy elbeszéli a város – Jászfényszaru – nevét,
ezért nevezzük beszélő, vagy névcímernek is. Jászfényszaru
„JÁSZ”: az íjászok felajzott fegyvere; „FÉNY”: fénylő, sugaras
Nap; „SZARU”: szarv alakú kürt.
A címer a heraldikai szakirodalomban kialakult és használatos
kifejezéssel a következő megfogalmazással írható le:
A CÍMER…
- álló, csücskös talpú, kék mezőben kétszer vágott, pajzsderékban
vörössel és zölddel hasított tárcsapajzs;
- a pajzsfő kék mezejében arany Nap, kinövő helyzetben;
- a pajzsderék elején vörös mezőn balra irányzott, felajzott,
ezüst íj;
- a pajzsderék bal oldalán zöld mezőn arany, csorba kürt (Lehel
kürtje);
- a kék pajzstalp két hullámos ezüst pólyával vágott (Zagyva,
Galga).
A szöveg köriratban, felső íven: FÉNYSZARUIAK BARÁTI EGYESÜLETE,
alul, két sorban: 1993, JÁSZFÉNYSZARU.
Az egyesületi tagsággal járó megbecsülés Életkor szerinti köszöntés
Az elnökség az egyesületi tagot 60., 70. születésnapja alkalmából
levélben, a 75. és az ezt követően ötévenkénti születésnapja
alkalmából az elnökség képviselői személyesen köszöntik. Egyesületben eltöltött idő szerinti köszöntés
Az elnökség az egyesületi tag tagságának 10., 20. évfordulója
alkalmából levélben köszönti tagjait. A 25. és azt követően 5
évenkénti jubileumon az elnökség képviselői személyesen köszöntik
a jubilánst.
Az egyesület
által alapított kitüntetések
Egyesületi munkáért elismerő oklevél
Az oklevelet tervezte és kivitelezte:
Szabó Imrefia Béla képzőművész
Az elismerő
oklevél adományozható az egyesület éves programjainak
végrehajtását, az alapítvány céljait átlagon felül segítő
egyesületi tagoknak, illetve egyesületen kívüli természetes vagy
jogi személyeknek.
Az elismerő oklevél A/4-es nagyságú sötétkék velúrmappában
elhelyezve, amely tartalmazza az elismerésben részesülő személy
nevét, az adományozás keltét, az egyesület viaszpecsét lenyomatát.
Az oklevelet az egyesület elnöke és titkára írja alá.
Az elnökség a beérkező javaslatok alapján évente legfeljebb tíz
elismerő oklevelet adományozhat.
Egyesületi
munkáért kitüntető plakett
Az oklevelet tervezte és kivitelezte:
Szabó Imrefia Béla képzőművész
A terrakotta plakettet tervezte és kivitelezte:
Szeleczki Lajos egyesületi tag
A kitüntető plakett adományozható az egyesületben vagy
egyesületért, alapítványért végzett több éves kiemelkedő
munkavégzés, támogatás elismeréseként.
A kitüntető plakettben részesülhet egyesületi tagon túl az
egyesület munkáját segítő, alapítványt támogató egyesületen kívüli
természetes vagy jogi személy.
A kitüntető plakett 80 mm átmérőjű 3 mm vastagságú, az egyesület
címerét ábrázoló terrakotta plakett, díszdobozban elhelyezve. A
kitüntető plaketthez sötétkék verúrmappában elhelyzett A/4-es
nagyságú oklevél is jár, amely tartalmazza az elismerésben
részesülő személy nevét, az adományozás keltét, az egyesület
viaszpecsét lenyomatát.
Az elnökség a beérkező javaslatok alapján évente legfeljebb öt
kitüntető plakettet adományozhat.
Egyesületi
munkáért ezüst kitűző
Az oklevelet tervezte és kivitelezte:
Szabó Imrefia Béla képzőművész
Az ezüst kitűzőt tervezte és kivitelezte:
Szabó Imrefia Béla képzőművész
Az ezüst kitűző
adományozható az egyesületben vagy az egyesületért, alapítványért
hosszú időn keresztül kiemelkedő munkát végző személyeknek,
Az ezüst kitűző 30 mm átmérőjű, az egyesület címerét ábrázoló
kitűzhető, 12 gramm súlyú ezüst jelvény, díszdobozba elhelyezve.
Az ezüst kitűzőhöz sötétkék velúrmappában elhelyezett A/4-es
nagyságú oklevél is jár, amely tartalmazza az elismerésben
részesülő személy nevét, az adományozás keltét, az egyesület
viaszpecsét lenyomatát.
Az elnökség a beérkező javaslatok alapján évente legfeljebb három
ezüst kitűzőt adományozhat.
Örökös vagy tiszteletbeli egyesületi tag
A bronzplakettet tervezte és kivitelezte:
Szabó Imrefia Béla képzőművész
Az
egyesületért, az alapítványért, a városért végzett több évtizedes
kiemelkedő, önzetlen munkáért, közéleti, társadalmi tevékenységért
„örökös vagy tiszteletbeli egyesületi tag” cím adományozható.
A cím adományozásánál az egyesület megalakulását megelőzően a
településért, az itt élő emberek érdekében végzett munka is
figyelembe vehető.
Az elismerés egyesületi tag esetében „örökös tag”, egyesületen
kívüli személynél „tiszteletbeli tag” cím adományozásával jár.
Az adományozást A/3-as nagyságú, hengerben elhelyezhető egyedi
díszoklevélben kell közzétenni. A díszoklevéllel együtt 90 mm
átmérőjű, 5 mm vastagságú, az egyesület címerét ábrázoló,
díszdobozban elhelyezett bronzplakett is jár. A bronzplakett
hátlapjába a plakettet kapó személy nevét és az adományozás évét
be kell vésetni.
Ezen kitüntetés választási ciklusonként (5 év) legfeljebb négy
adható.
Az egyesület állandó nagy rendezvényei: Magyar Kultúra Napi megemlékezés
Minden év január 22-i napot megelőző vagy követő hét végén a
jászfényszarui Petőfi Művelődési Házban színházi előadással
egybekötve emlékezzünk meg a Magyar Kultúra Napjáról.
Jótékonysági műsoros
est és bál
Minden év február 3. hétének szombatján az egyesület jótékonysági
műsoros estje és bálja kerül megrendezésre a jászfényszarui Petőfi
Művelődési Házban. A rendezvény tiszta bevételének 50-50 %-ban a „Jászfényszaruért”
Alapítvány céljait és a tárgyévi egyesületi programok
megvalósítását szolgálja. A rendezvény állandó elemei 70-80 perces
műsor, vacsora, báli nyitótánc, éjféli táncbemutató,
tombolasorsolás, bálszépe és udvarhölgyei címátadás. A műsorban
többségében helyi kötődésű amatőr és hívatásos művészek
szerepelnek. A rendezvénynek fővédnöke és díszvendége van. Az est
főrendezője: Tóth Tibor.
Főző és süteménysütő
verseny
Minden év május 1-jén a Város napján az egyesület főző és
süteménysütő versenyt hirdet. A főzőverseny helyszíne a Városi
Sportpálya Jászfényszaru, Petőfi Sándor utca. A süteményeket
otthon kell elkészíteni és 10 szeletet kell a fenti helyszínen a
zsűrinek leadni.
Honismereti és
helytörténeti tábor
Minden év július utolsó teljes hetében 20-25 fő részvételével
honismereti és helytörténeti tábort szervezünk többségében
általános iskoláskorú gyerekeknek. A tábor munkáját szervező és
segítő felnőttek: Berze Lászlóné Vityuka, Nagyné Kiss Mária, Tóth
Tibor, Varga Gáborné Terike.
ÖTÉVES A
FÉNYSZARUIAK BARÁTI EGYESÜLETE ÉS AZ ÁLTALA LÉTREHOZOTT
”JÁSZFÉNYSZARUÉRT” ALAPÍTVÁNY
Az
egyesület megalakításának gondolatát 1993. április 2-án a
városavató ünnepség alkalmából megnyílt kiállításon Jáger János
Cibakházán élő Jászfényszaruról elkerült tanár fogalmazta meg.
Kezdeményezte, hogy az elszármazottak és szülőhelyük közötti
kapcsolat váljék szervezetté és alakuljon meg a Fényszaruiak
Baráti Köre. A délutáni városházi baráti beszélgetésen már ötfős
előkészítő bizottság - Cserháti Imre tanár, dr. Harangozó Imre
orvos, Jáger János tanár, Mészáros László jegyző, Tamus Béla
építész - kapott megbízást, hogy készítse elő a szervezet
megalakítását. Az előkészítő munka folyamatába további négy
személyt - Kiss Szidónia ny. tanító, Nagyné Faragó Mária
művelődési ház igazgató, Nagyné Kiss Mária népművelő, Tóth Tibor
munkaügyi vezető - vontak be.
Az
előkészítő bizottság augusztus 20-ai ülésén kialakította
véleményét, mely szerint a baráti kör egyesületként működjön. Így
szükségessé vált működési szabályzattervezet összeállítása,
alapítólevél megfogalmazása.
Az
alakuló közgyűlésre 1993. október 30-án (szombat) 10 órakor a
Városháza nagytermében került sor. Az 51 alapító tag az egyesület
Alapító Oklevelében kimondta: „Mi szülőföldünk szeretetétől
indíttatva - mert őseink nekünk építették, emberré válásunk innen
gyökerezik, mert folyton visszajár gondolatunk a gyermekkor
felejthetetlen emlékeire, felelősséget érzünkJászfényszaru
jelenéért és boldog jövőjéért - elhatározzuk, hogy e kötődést
szervezeti formában is kifejezzük, s létrehozzuk a Fényszaruiak
BarátiEgyesületét.”
Az elfogadott
alapszabályzatban az egyesület célja:
-A város
múltjának, jelenének, jövőjének, sorsának figyelemmel kisérése,
fejlődéséhez segítségnyújtás.
-Rendszeres
kapcsolat kiépítése a Jászfényszaruról elkerültek és a helyben
lakók között.
-Településünk
emlékanyagának további összegyűjtése, rendezése, bemutatása a
jelenleg és jövőben élők számára, hogy az segítse a szülőföldhöz
való ragaszkodást, a lokálpatriotizmus szellemének erősítését.
Három
évre megválasztottuk a 12 fős Elnökséget és a 3 fős Ellenőrző
Bizottságot. Az egyesület tisztségviselői: Tóth Tibor elnök
(Jászfényszaru), Nagyné Kiss Mária alelnök (Szolnok), Mészáros
László titkár (Jászfényszaru), Nagyné Faragó Mária titkárhelyettes
(Jászfényszaru), Berze Lászlóné pénztáros (Jászfényszaru). Az
elnökség további tagjai: Cserháti Imre (Várpalota), Ézsiás Vencel
(Jászfényszaru), dr. Harangozó Imre (Heves), Jáger István
(Jászfényszaru), Jáger János (1993-1996) (Cibakháza), Varga Gábor
(1996-) (Jászfényszaru), Kiss Szidónia (Jászfényszaru), Tamus
Béla (Budapest). Az Ellenőrző Bizottság elnöke Kurunczi Sándorné
(1993-1996) (Jászfényszaru), Cserháti Vencelné (1996- )
(Jászfényszaru), tagjai Kónyáné Kolozs Katalin (Jászfényszaru),
Zsámboki Zsolt (Budapest).
A
megválasztott elnök az alakuló ülésén a következő gondolatokkal
köszönte meg a bizalmat: „...Azon kívánunk dolgozni, hogy az
egyesület pártfogója legyen minden olyan kezdeményezésnek,
gondolatnak, ami könnyebbé, szebbé, tartalmasabbá teheti az itt
lakók életét, és elősegíti településünk további fejlődését. Tenni
szeretnénk városunkért, szülőhelyünkért, hogy a hétköznapok
egymásnak feszülőérdekei között is felfedezzük azokat a
közös törekvéseket, amelyek összefűzhetik az itt élők és a
Fényszaruról elkerültek kisebb-nagyobb csoportjait, a közös munka
vagy éppen az együttlét örömére. Szeretnénk, ha egyetlen ötlet, a
legcsekélyebb tenniakarás, a legkisebb jószándék sem akadna el a
közöny útvesztőiben, hanem segítő támogatásra találna
egyesületünkben...”
Az
alakuló közgyűlésen Győriné dr. Czeglédi Márta polgármester,
egyesületi tag kezdeményezte, hogy az egyesület önerőből „Jászfényszaruért”
elnevezésű alapítványt hozzon létre. A jelenlévők a javaslatot
támogatták és megbízták Mészáros László titkárt az alapító okirat
tervezetének elkészítésével, a tagság pedig írásban tehetett
javaslatot az alapítvány céljaira.
Az elnökség
1994. március 13-ai ülésén megvitatta és elfogadta a „Jászfényszaruért”
Alapítvány Alapító Okiratát, százezer forintban meghatározta
alaptőkéjét és döntött a kuratóriumi tagok személyéről.
Az alapítvány
célja:
-Jászfényszaru
település tudományos, kulturális, oktatási és sportéletének
támogatása; környezeti, esztétikai értékeinek megőrzése,
gyarapítása és elismerése.
Így
különösen:
-A tanulmányai
során kiemelkedő felkészültséggel rendelkező, kiemelt
teljesítményt nyújtó tanulók (iskolatípustól függetlenül) anyagi
támogatása és eredményeik elismerése.
-Támogatja és
kezdeményezi anyagi lehetőségeihez mérten a gyermekek
képességfejlesztését, a tehetségek felkarolását; ehhez
közreműködik tehetséggondozó táborok és versenyek
szervezésében.
-Közreműködik a
sportolási lehetőségek szélesítésében, a kiemelkedő
sportteljesítményt nyújtó személyeket (nevelő, sportoló, edző),
közösségeket (csapatokat) támogatja, díjazza.
-Elősegíti
kiadványok megjelenését a településről.
-A település
esztétikai arculatának megőrzéséhez, alakításához akciókat,
rendezvényeket szervez és anyagilag támogat, különös tekintettel a
környezetvédelemre.
Az alapítvány
nyitott, hozzá bármely magyar illetve külföldi magán- és jogi
személy csatlakozhat, amennyiben az alapítvány céljaival egyetért.
Az alapító az alapítványt határozatlan időre hozta létre.
Az alapítvány
vagyonkezelő és legfőbb döntéshozó szerve az alapító által felkért
héttagú Kuratórium, melynek elnöke Mészáros László, Jászfényszaru
város jegyzője; tagjai: Cserháti Ágnes a MTV bemondója,
szerkesztő-riporter, Dobák Zsuzsanna minisztériumi osztályvezető,
Lantos Péter a Jászfényszarui Általános Iskola és Szakiskola
tanára, Litkei Antal c. prépost, esperes, nyugalmazott plébános
(1994-1997), dr. Kocsis András gyermek-szakorvos (1997-), Rékasiné
Török Judit vállalkozó, Szűcsné Jáger Magdolna a Samsung Magyar
Rt. Jászfényszarui gyárának adminisztratív vezetője. A Kuratórium
tagjai tevékenységüket társadalmi munkában végzik.
Az APEH Jász-
Nagykun- Szolnok Megyei Igazgatósága hozzájárult ahhoz, hogy a
befizetőknek a kuratórium adóalap-csökkentő kedvezmény levonásra
jogosító igazolást adjon ki.
A „Jászfényszaruért”
Alapítvány 69500149-10141892 számláját a Jászfényszaru és Vidéke
Körzeti Takarékszövetkezet Jászfényszaru-i Kirendeltsége vezeti.
Az alapítvány
100.000 Ft-os alaptőkéjét egyesületünk 1994. március 14-ei első
Jótékonysági műsoros est és bál bevételéből (73.300 Ft) fedezte,
valamint a tagok tagdíjából (dolgozó 500 Ft/év, nyugdíjas 200
Ft/év, diák 50 Ft/év) egészítette ki. A Fényszaruiak Baráti
Egyesülete (FÉBE) az elmúlt négy év folyamán a „Jászfényszaruért”
Alapítvány eredményes működését, népszerűsítését, gondozását,
alaptőkéjének folyamatos növelését erkölcsi kötelességnek
tekintettük. Az alapítvány alaptőkéje évek során közel 2 millió
Ft-ra emelkedett. Az alapítvány fő bevételi forrása volt az
évenként megrendezett egyesületi Jótékonysági műsoros est és bál
tiszta bevételének 50 %-a, mely összesen l.l90.000 Ft-ot tett ki.
Folyamatosan nőtt a rendszeres és alkalmi adományozók száma.
1998-ban alapítványunkra először ajánlhatták fel tagjaink,
barátaink 1997. évi személyi jövedelemadójuk 1 %-át.
Az alapítvány
első adományát városunk tanulóifjúsága kapta 1995. május 5-én,
amikor ünnepség keretében a Szabad Jászok címerét ábrázoló,
Szeleczki Lajos által készített rézdomborművet helyeztek el az
általános iskola belső falán. Hagyományteremtő céllal a tanulmányi
versenyeken kiemelkedő eredményt elérő tanulóknak minden évben a
tanévzárón értékes könyvjutalmat adott át a Kuratórium
képviselője. Jászfényszarun a Jászkun Redemptió 250. évfordulója
tiszteletére megrendezett „A jászok és a Jászság története” című
jászsági vetélkedő döntője alkalmából az alapítvány emlékbélyeget
adott ki. A kuratórium pályázatot hirdetett meg felsőfokú
tanulmányokat folytató hallgatók részére alaptandíj átvállalására,
valamint témájában a városhoz kapcsolódó diploma-munka
elkészítésének támogatására. Jelenleg 6 fő felsőfokú tanintézetben
tanuló diákot részesít ösztöndíj-támogatásban tanulmányaik
befejezéséig 20.000 Ft/év összegben. A diplomamunka elkészítésében
10.000-10.000 Ft-tal eddig 4 pályázót támogatott. Összesen 44.500
Ft-tal járult hozzá a Nepomuki Szent János szobor
helyreállításához, a temetői kápolna falán lévő Szűcs Mihály
emléktábla felújításához. Adományokból 1996-ban 188.000 Ft-tal,
1998-ban 190.000 Ft-tal támogatta a templom és az orgona
felújítását. Horgászverseny megrendezését és a horgásztanyáról
videofilm készítését segítette. Támogatta a Borostyán
társastáncklubot és az Iglice néptánccsoportot ruhák vásárlásában.
Hozzájárult helytörténeti kiadványok megjelentetéséhez. A
településre az un. Boldogi-úton érkező vendégek köszöntését
szolgáló táblát készíttetett Szilágyi Dezső népi iparművésszel. A
közterületek szebbé tételéhez 200.000 Ft értékben 4 db köztéri
padot, szeméttárolókat adományozott a városnak. Számos helyi
rendezvény létrejöttében anyagilag közreműködött.
A FÉBE tagja
lehet aki születése, munkája, személyes barátsága és egyéb módon
kötődik Jászfényszaruhoz, s egyetért az egyesület célkitűzéseivel,
és annak megvalósítását lehetősége, képessége, jóakarata szerint
segíti.
Öt év alatt a
taglétszám megnégyszereződött: 206 főre emelkedett. A tagság
kétharmada helyben lakik, egyharmadát pedig a Jászfényszaruról
elszármazottak alkotják.
Az egyesületünk
a közgyűlés által elfogadott főbb feladatokra épülő, az elnökség
által összeállított éves program alapján dolgozik. A programunk
tartalmazza az adott év megvalósítandó feladatait, az egyesület
csoportjainak megfogalmazott ajánlásokat, az éves rendezvényeket
és az elnökség negyedévenkénti üléseinek időpontjait, tárgyalandó
napirendjeit. Ezen programot a tagság írásban megkapja.
A FÉBE
Alapszabályzata rögzíti, hogy az egyesületben önkéntességi alapon
csoportok, kisebb közösségek jöhetnek létre. Az elmúlt években öt
közösség jött létre. Tevékenységük még tartalmasabbá, színesebbé
teszi munkánkat.
1993. november
25-én 7 fővel megalakult a FÉBE
HelytörténetiKutatócsoportja, ha nem is a régi fényében, de négyéves
szünet után ismét elindult a helytörténeti munka városunkban. A
csoport létszáma felsőtagozatos általános iskolásokkal bővült,
most 25-30 fő.
1994 tavaszán -
társrendezőkkel együtt - meghirdettük általános iskolás diákoknak
a három tanévre szóló „Szülőföldem Jászfényszaru, Szülőföldem
Jászság, Szülőföldem Magyarország” című helytörténeti és
honismereti vetélkedő-sorozatot. Az egymásra épülő
vetélkedő-sorozat megrendezésében elsősorban a csoportunk felnőtt
tagjai vállaltak jelentős szerepet. A tanuló- ifjúság közül e
program keretében valamennyi osztályközösség részt vett, így közel
200-an ismerték meg bővebben Jászfényszaru, a jászok, a Jászság
múltját.
A jászok
önmegváltásának 250. évfordulójához kapcsolódóan „A Jászok és a
Jászság története” címmel az egész Jászságot felölelő vetélkedőt
hirdettünk meg és hagyományteremtő céllal indítottuk útjára a
Jászok Egyesületével közösen. A május 26-ai jászfényszarui döntőn
délelőtt és délután 30 általános- és középiskolás csapat 150 fővel
mérte össze tudását. A rendezvényt széleskörű helyi összefogással,
a Jászok Egyesületének, „A Jászságért” Alapítványnak jelentős
anyagi támogatásával vittük sikerre, maradandó élményt adva
valamennyi résztvevőnek. A helyi és jászsági vetélkedőkön
legjobban szereplő csapatoknak a Jászságba, Szentendrére és
Budapestre jutalomkirándulást szerveztünk.
Bensőséges ünnepség keretében 1994. október 8-án avattuk fel a
Helytörténeti Gyűjtemény falán Kiss József (1924-1989) tanár,
helytörténész munkásságát megörökítő egyesületi márványtáblát, és
kezdeményezésünkre a gyűjtemény felvette a Kiss József nevet.
Az
egyesület Helytörténeti Kutatócsoportja 1995. január 9-én a Kiss
családtól megkapta a Tanár úr teljes irathagyatékát, melynek
elhelyezése feldolgozás után a nevét viselő gyűjtemény épületében
lesz. A csoport úgy határozott, hogy a továbbiakban a FÉBE Kiss
József Helytörténeti Kutatócsoportja néven működik.
Eredményes együttműködést folytatunk a Jász Múzeum
igazgatójával, munkatársaival és a Jászság több helytörténeti
kutatójával. Terjesztjük a kéthavonként megjelenő Redemptio című
jász és kun települések honismereti lapját, melyben életünkről,
tevékenységünkről rendszeresen jelenik meg tudósítás, beszámoló.
Dr.
Szabó László egyetemi tanár, a néprajzi tudományok kandidátusa
1994-ben „Jászok eredete és letelepülése hazánkban”, Dr. Selmeczi
László régész, kandidátus 1995-ben „A jászok betelepülése a
régészeti leletek tükrében”, míg Hermann Róbert történész, a
Hadtörténeti Intézet főmunkatársa 1997-ben „A magyar huszárság
története” címmel tartott nagysikerű előadást.
A
kutatócsoportunk tagjai tapasztalat-, és ismeretszerzés céljából
1995-ben és 1996-ban ellátogattak a Jászság két helytörténeti
fellegvárába, Jászágóra és Jászkisérre. Rendszeres résztvevői
vagyunk az évenként megrendezett jászkiséri „Apáról - fiúra”
hagyományápoló találkozónak.
1996. évi tevékenységünk középpontjában a Honfoglalás 1100 éves
évfordulójának méltó megünneplése szerepelt. A városi
rendezvényeket több önálló és kapcsolódó programmal színesítettük,
gazdagítottuk. „Milleneumi pillanatok” címmel havi cikksorozatot
indítottunk korabeli újsághírek alapján a helyi lapban. A
szülőföldünk szeretetétől, őseink iránti tiszteletből indíttatva a
Honfoglalás 1100 éves évfordulójára a Fényszaruiak Baráti
Egyesületének gondozásában hasonmás kiadásban, jelentős
helytörténeti, családfa kutatással kiegészítve 104 év után
díszkiadásban újra megjelentettük Szűcs Mihály Életleírását. A
könyv megjelenése után Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke
hivatala útján a következő gondolatot jutatta el hozzánk:
„Mindentelepülés magát tiszteli meg, ha tiszteli azokat
akikre büszke lehet..., ajászfényszaruiak igazán büszkék
lehetnek magukra ennek a műnek amegjelentetésével.” A
könyvkiadás alkalmából az egyesület 1996 augusztusában
felújíttatta Szűcs Mihály (1823-1903) és neje Berze Terézia
(1827-1913) valamint gyermekeik felsőtemetői kápolna-alatti
kriptáját.
1996-tól évente megrendezzük a nyári egyhetes honismereti és
helytörténeti tábort, melyen a helytörténeti kutatócsoport tagjain
kívül az érdeklődő elszármazott egyesületi tagok gyermekei, unokái
is részt vesznek. Táborozóink a helyi gyűjtőmunkán túl a
szomszédos települések nevezetességeivel, népszokásaival,
hagyományaival is megismerkednek. Az 1997. évi tábor
kezdeményezésére létrejött az október 31-ei filmtörténeti
rendezvény. A tábori kutatómunka során bukkantunk rá, hogy
Jászfényszarun 1937. november l-jén volt az első filmvetítés. A
rendezvényt megtisztelő 120 érdeklődő Tomi, a megfagyott gyermek
(1936) című magyar filmet nézhette meg ugyanazon a helyszínen, a
Kaszinó nagytermében, mint hatvan évvel azelőtt. A rendezvény
vendége volt Dr. Veress József filmtörténész és Ádám
Klára -"Sutyi”- a film egyik gyermek főszereplője.
A rendezvényt írásban köszöntötte Szepes Mária, a nagysikerű film
írója.
Az
elmúlt két évben és ez év augusztus első két hetében Dr. Selmeczi
László régész vezetésével és 10 - 12 középiskolás
közreműködésével régészeti ásatás folyt. A Szent Kozma
Damján-szállás feltárására 1996-97 években került sor. Az ásatások
igazolták, hogy a domb tetején Árpád-kori templom és körülötte
temető volt. A kőtemplom gótikus stílusban épült, szögletes
apszissal, belsejébe a Kompolti família tagjait temették. Mintegy
harminc csontváz, a templom faragott kövei, freskótöredékei és
kisebb tárgyak kerültek elő.
A
FÉBE
Színházbajárók baráti csoportját 1994. tavaszán
egyesületünk művészetkedvelői hozták létre. Mintegy 80 - 100 fő a
tagok száma, kik évente rendszeresen résztvesznek budapesti
színházi előadásokon. A csoport önköltséges alapon autóbusszal,
színházi évadonként 7-8 előadásra szervez látogatást. A Nemzeti
Színházban, a Várszínházban több darabot néztünk meg, melyben a
jászfényszarui születésű Csomor Csilla színművész főszerepet
játszott. Egyesületünk barátjának, Szabó Krisztina énekművésznek a
BM. Duna-palotai komolyzenei koncertjén 40 fővel vettünk részt. A
Költészet napja alkalmából 1996-ban az erdélyi Kilyen Ilka
színművész előadóestjének voltunk társrendezői, míg 1997-ben
Ézsiás László versmondó, egyesületi tagunk és barátai adtak
nagysikerű pódiumestet. Ők a Vakok és Gyengénlátók Országos
Szövetsége keretében foglalkoznak előadó-művészettel.
A Városháza
dísztermében 1996. március 17-én 13 fő szabad elhatározásból
kinyilvánította, hogy a szülőföld és őseik szeretetétől indíttatva
a Fényszaruiak Baráti Egyesületének keretében önálló csoportként
létrehozza a Szűcs
Mihály Huszárbandériumot.
A csoport
célja:
-A Jászság és
Jászfényszaru régi lovasbandériumi hagyományainak ápolása,
felelevenítése, megőrzése magunk és utódaink gazdagodására.
-A Jászhuszár,
mint a szabad redemptus jászok ősi szimbólumának tudatosítása, a
jász öntudat felelevenítésének segítése, ösztönzése.
-A
huszárbandérium névadójának, Szűcs Mihály bandériumi főhadnagy
munkásságának, emlékének ápolása.
-A városban
élő, vagy innen elkerült személyek összefogása, akik szívügyüknek
érzik a régi huszár- hagyomány megmentését.
-A város és az
egyesület rendezvényeinek színesítése, tartalmasabbá tétele.
-Olyan közös
érdeklődésen alapuló baráti közösség létrehozása, amely gazdagítja
Jászfényszaru polgári, társadalmi életét.
Az
előkészítésben, szervezésben meghatározó részt vállaló Ézsiás
Vencelt, elnökségi tagunkat, az alapító tagok a bandérium
kapitányának választották meg.
A bandérium
tagja lehet, aki egyetért a megfogalmazott célokkal és személyes
munkával részt vesz tevékenységében, segíti annak működését.
A bandériumi
tagok a koburg-huszárok egyenruhájának hű mását viselik.
A csoport
eddigi működése joggal vívta ki városunk lakosságának elismerését
és a településen kívüli szerepléseikkel öregbítik Jászfényszaru jó
hírét. A következő eseményeken vettek részt városunkban: a
Boldogi-út avatásán, március 15-ei ünnepségeken, Millecentenáriumi
rendezvényeken, Jászok találkozójának eseményein, FÉBE
programjain. A fényszarui huszárok egyre több hazai és nemzetközi
rendezvényen képviseltetik magukat, így a Tavaszi Hadjárat
tiszteletére rendezett emléktúrán, a pápai Huszártáborban, a
budapesti Huszárparádén, az 1848/49-es szabadságharc 150.
évfordulójához kapcsolódó országos rendezvényeken, a budapesti
„Bécsi tavaszi bál”-on, az augusztus 20-ai Szent Jobb körmeneten
és határainkon túl az olaszországi Ivrea-i történelmi karneválon,
az ausztriai Radetzky-napokon. A csoport megjelenését színesíti,
hogy a huszárok feleségei, barátai egy-egy rendezvényen jász
népviseletben vesznek részt.
A Magyar Huszár
és Katonai Hagyományőrző Szövetség 1997. március 7-én
Jászfényszarun tartotta soros közgyűlését, melyen a szövetség
tagjai sorába fogadta a helyi huszárbandériumot.
A Szűcs Mihály
Huszárbandérium közreműködésével nagy érdeklődés mellett valósult
meg 1998. július 27-e és augusztus 2-a között az I. „TRAPP”
Környezetbarát lovastábor. A gyermekek természeti környezetben
ismerkedtek meg a lovakkal és sajátították el a lovaglás
alapismereteit.
A
FÉBE Borostyán
Társastánc klubját 1996. szeptemberében 16 szalontáncos
fiatal alakította meg. Létszámuk az utánpótlási csoporttal együtt
38 főre emelkedett. A táncklub tagjai formációs táncaikkal
színesítik az egyesületi és városi rendezvényeket, de a Jászság
több településén és azon túl Budapesten, Szolnokon, Hatvanban is
felléptek már. A táncosok között jelenleg két D junior I.
kategóriás és tizennégy E junior versenytáncos van. Az egyesület
támogatta a táncosok ruhájának elkészítését. Jászfényszaru
művelődési háza 1997-ben jászsági színtű, 1998. április 25-én
országos klubközi táncversenynek adott otthont, mely utóbbira
Szigetvártól Nyíregyházáig 29 klub 288 versenyzője nevezett. A
táncversenyek fő szervezője és rendezője a Borostyán táncklub és
vezetőjük Molnár József táncpedagógus, egyesületi tagunk volt.
A
FÉBE tizenéves tagjai 20 fővel 1998.
április 17-én megalakították az
OPÁL Ifjúsági és
Szabadidő klubot. Vezetőjük Török Gábor lett. Ezévi
programjuk kerékpártúrát, filmvetítéseket, táncos rendezvényeket,
kirándulásokat tartalmaz. Az egyesület 15.000 Ft-tal támogatja a
klubot.
Az egyesületnek
ma már több hagyományos rendezvénye van. 1994 nyarán indítottuk
útjára a Fényszarui
Képzőművészeti Napokat, melyet azóta minden évben a
Művelődési Házzal és a Diákönkormányzattal közösen megrendezünk. A
fiatalok, gyerekek érdeklődését sikerült felcsigázni a művészeti
tevékenység örömet adó foglalatossága, technikája iránt. Az első
rendezvény még kölcsön-korongozóval és az agyagfigurák szabadtéri
tűznél történő kiégetésével történt. Az 1998. évi V. Fényszarui
Képzőművészeti Napokon már három saját korongozó és elektromos
égetőkemence működött. A fiatalok választási lehetősége a rajz,
festés, agyagozás, fafaragás, rézdomborítás, szövés, fonás után
idén a gyöngyfűzéssel, divattervezéssel bővült. A foglalkozásokat
fényszarui, művészeti ágakkal foglalkozók és barátaink vezetik.
A közös
együttlét örömére, anyagi bázisunk növelésére 1994 tavaszán
rendeztük meg először a
Jótékonysági
műsoros estet és bált. A hagyománnyá vált egyesületi
rendezvény mára már megyei hírűvé lett. A bál eredménye többek
között, hogy 17 év után újjá alakult a GOLF együttes, helyi
tánccsoport jött létre, láthatjuk a Fényszaruból elkerült
művészeket, hírességeket. A FÉBE-bál jelentős esemény városunkban,
felemelő érzés itt találkozni a rég nem látott barátokkal,
ismerősökkel és mindazokkal, akikkel nap mint nap találkozunk. Öt
év alatt a rendezvény tiszta bevétele elérte a 2,3 millió Ft-ot,
melynek 50 %-a a „Jászfényszaruért” Alapítvány számláját növelte,
a másik fele pedig az egyesületi programok megvalósulását, a
csoportok működését szolgálta. Az V. jubileumi est alkalmából az
egyesület elnöksége elismerő oklevelet adományozott a műsorban
rendszeresen közreműködőknek, a báli zenét szolgáltató zenekarok
tagjainak.
Önköltséges
autóbuszos kirándulás keretében 1994. nyarán településünk
múltjához kapcsolódóan ellátogattunk Jászkarajenőre,
Kiskunfélegyházára és felkerestük az Ópusztaszeri emlékparkot.
1995-ben kerékpárral 3 napos Galga-menti túrán vettünk részt.
1996-ban, ‘97-ben, ‘98-ban a Dósai Napok rendezvényeit néztük meg.
1997. augusztus 16-án 80 fővel a Parlamentben jártunk, majd a
Budai Vár és a gödöllői Grassalkovich kastély nevezetességeivel
ismerkedtünk meg. Ez évben Pilisjászfaluban voltunk.
Egyesületünk
felvállalta a Lehel út végén állott Nepomuki Szent János szobor
visszaállítását, valamint a Lehel úton lévő 1769-ben felállított
kőkereszt felújítását, mint a településhez kapcsolódó vallási
emlékek megmentését, magunk és utódaink számára.
1997. december
6-án a Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társasággal és az
Egyházközséggel közös rendezvényre, az Adventi jótékonysági estre
került sor, melynek teljes bevétele - 76.300 Ft - a templomi
orgona felújítását segítette. A koncerten Szabó Krisztina
énekművész és tanítványa, Dobák Gábor valamint a Lőrinci Strauss
Szalonzenekar tagjai léptek fel.
A város
szépítése érdekében 1998. március 15-én a 150. évforduló emlékére
a Petőfi Művelődési Ház előtti parkban két díszpadot helyeztünk
el.
Jászfényszaru
Város Önkormányzata, a Fényszaruiak Baráti Egyesülete Elnöksége
Jászfényszaru várossá válásának és a FÉBE megalakulásának ötéves
évfordulójának tiszteletére előadás-sorozatot indított. A nyitó
előadás 1998. április 24-én a Városháza dísztermében volt. Prof.
Dr. Dobák Miklós, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem
tanszékvezetője, egyetemi tanár „A magyar gazdaság legfontosabb
jellemzői az európai csatlakozás tükrében” ( mit nyerhetünk, mit
veszíthetünk ) címmel tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást.
Egyesületünk
társrendezője és meghirdetője volt az ezévi május 31-ei Jászsági
vers- és prózamondó találkozónak.
A FÉBE egyéves
előkészítő munka után 1995. évi közgyűlésén elfogadta jelképét. A
címert a tagjainknak meghirdetett jelkép-pályázat anyagából,
valamint saját ötleteit is felhasználva Szabó Imrefia Béla
képzőművész, egyesületünk tagja öntötte végleges formába. Az
egyesület pecsétrajzán a címerkép elolvashatóan mintegy elbeszéli
a város - Jászfényszaru - nevét, ezért nevezzük beszélő, vagy
névcímernek is. Jászfényszaru „JÁSZ”: az íjászok felajzott
fegyvere; „FÉNY”: fénylő, sugaras Nap; „SZARU”: szarv alakú kürt.
A FÉBE
Elnöksége 1996. június 1-jei ülésén megalkotta az „Egyesületi
munkáért elismerési formák szabályzatát”, melyben tagságának,
barátainak, jogi személyeknek az egyesületben, az alapítványért
végzett átlagon felüli munka, támogatás megbecsüléseként négy
elismerési formát alapított. Így az egyesület megalakításának 3.
évfordulójára „elismerő oklevél” és „kitüntető plakett”, míg az 5.
évfordulóra az „ezüst kitűző” és a „tiszteleti tag” (örökös vagy
tiszteletbeli tag) adományozásának feltételét teremtettük meg. A
szabályzatban meghatározásra került, hogy elismerési formánként
évente maximum hány kitüntetés adható. A díszoklevelek, az ezüst
kitűző és a tiszteleti tag címhez járó bronz plakett Szabó Imrefia
Béla képzőművész, a terrakotta plakett Szeleczki Lajos egyesületi
tagjaink alkotása. Az okleveleket az egyesület színes címere és a
Lehel kürtön látható motívumok díszítik, a kitűzőn, és a
plaketteken az egyesület címere látható. Az oklevél sötétkék
velúrborítású tartóba, a kitűző és plakettek sötétkék díszdobozba
kerülnek elhelyezésre.
Az elmúlt két
évben az elnökség döntése alapján a következő jogi és természetes
személyek részesültek elismerésben:
1996.
december 7-ei közgyűlésen
Elismerő Oklevelet kapott:
Jászfényszaru Város Önkormányzata, Jászok Egyesülete Budapest,
Jászfényszaru-i „Béke” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet
Igazgatósága, Petőfi Sándor Művelődési Ház Jászfényszaru, Mi Újság
Fényszarun? Szerkesztőbizottsága, Barna Géza és Barna Gézáné,
Berze Lászlóné, Ézsiás Vencel, Fekete Imre, Főgler Kálmánné, dr.
H. Bathó Edit, Kónyáné Kolozs Katalin, Langó János, Lukács Pál,
dr. Tóth Katalin. Kitüntető Plakettet kapott: Cserháti Imre, Prof. Dr. Dobák
Miklós, Kiss Szidónia, Szabó Imrefia Béla, Szeleczki Lajos és
Szeleczki Lajosné, Tamus Béla, Varga Gábor és Vargáné Dobák Tünde.
1997.
november 29-ei közgyűlésen
Elismerő Oklevelet kapott:
Berze László és Berze Lászlóné, Jáger István,
Molnár József, Pető Ottó, Tóthné Basa Éva. Kitüntető Plakettet
kapott: dr. Harangozó Imre, Kovács Béláné Pető Magdolna,
Kovács Lászlóné.
1998.
február 21-ei V. Jótékonysági műsoros esten és bálonElismerő Oklevelet kapott: FITT együttes tagjai közül
Hornyák Péter, Nagy Tibor, Zsámboki Ferenc; GOLF együttes tagjai
Ézsiás Sándor, Harnos Miklós, Laczkó Lajos, Mészáros László,
Nádudvari László; a Lőrinci Strauss Szalonzenekar; Both Gabriella,
Cserháti Ágnes, Szabó Krisztina, Zsámboki Zsolt. Ezüst Kitűzőtkapott:
Győriné dr. Czeglédi Márta.
A FÉBE
Tiszteletbeli Tagja címet kapta: Penczner Pál.
Az egyesületi
tagsággal járó megbecsülésként az elnökség bevezette, hogy az
egyesületi tagot 60., 70. születésnapja alkalmából levélben, a
75., és ezt követően 5 évenként személyesen köszönti. Az elnökség
az egyesületi tagot tagságának 10., 20. évfordulója alkalmából
levélben, míg a 25., és azt követően 5 évenkénti jubileumon
személyesen köszönti a jubilánst.
A Fényszaruiak
Baráti Egyesülete szorosan együttműködik a helyi és a településen
kívüli civil szervezetekkel, egyéb jogi személyekkel.
Egyesületünk elsők között lett tagegyesülete a Jászok
Egyesületének és csatlakozott a Város és Faluvédők Szövetségéhez,
a Jász- Nagykun- Szolnok megyei Civil Regionális Társuláshoz.
Önálló csoportjaink képviseletében tagja vagyunk a Magyar Huszár
és Katonai Hagyományőrző Szövetségnek, az Európai Katonai
Hagyományőrző Szövetségnek és a Magyar Táncsport Szövetségnek.
A
Jászság hasonló civil szervezeteivel az Árokszállásiak Baráti
Körével, az Ágóiak Baráti Egyesületével és a Jászberényi
Városvédő és Szépítő Egyesülettel több éves gyümölcsöző,
tapasztalatcserét elősegítő kapcsolatunk van. 1998-ban felvettük a
kapcsolatot az Apátiak Baráti Egyesületével.
A
helyi programjaink egy részénél a kölcsönösség elvén szoros
munkakapcsolatunk van a Petőfi Művelődési Házzal - egyesületünk
bejegyzett székhelye - , az Általános Iskola és Szakiskola
Diákönkormányzatával, a Városi és Gyermekkönyvtárral, a „Béke”
Mezőgazdasági Termelőszövetkezettel, a Bedekovich Lőrinc
Népfőiskolai Társasággal, a Fortuna együttesel, a Napsugár
Gyermekszínpaddal, a Mi Újság Fényszarun? helyi lap
szerkesztőségével.
Jászfényszaru Város Önkormányzatának törekvései, céljai az
egyesület céljaival több területen egybeesnek, vagy számos esetben
kikérték véleményünket, illetve erkölcsileg-anyagilag támogatták
munkánkat.
Egyesületünk tevékenysége nyitott a város polgárai előtt,
valamennyi rendezvényünknél ezt az elvet érvényesítjük. Ennek is
köszönhető, hogy egyesületünk „fiatal kora ellenére” közismert, és
jó kapcsolata van a lakosság széles rétegeivel.
A
FÉBE Elnöksége megköszöni minden tagunknak, barátunknak és jogi
személyeknek az elmúlt öt évben céljaink, programjaink
megvalósítása érdekében kifejtett munkáját, támogatását.
1994 szeptemberében Jászfényszarun alakult egy
gyermek néptáncegyüttes mely az „IGLICE” nevet kapta.Tagjai alsó és
felső tagozatos, valamint néhány óvodás gyermekekből tevődött
össze.
A
nagy lelkesedés, eredményekkel és sikerekkel párosult, hiszen
rövid időn belül rendszeres résztvevői voltak a helyi kulturális
rendezvényeknek és hamarosan a környező települések is
megismerkedhettek az együttes tudásával. Bemutatkoztak Tóalmáson a
Szomszédolás elnevezésű fesztiválon, Gödöllőn a Grassalkovich
kastélyban, Budapesten az Országos Gyermeknéptánc Találkozón és
még számos helyen az országban. A csoport rendszeres résztvevője a
rangos hazai országos gyermek néptáncfesztiváloknak, ahol mindig
szép sikereket érnek el. Az együttes néhány tagja az országos
gyermek szólótáncfesztivál döntőjén is eredményesen szerepelt.
2000-ben országos szintű felmenő rendszerű Művészeti Fesztiválon
vett részt az együttes, melynek elismeréseként a Kapolcsi
Művészeti Napokon belül, az Ifjúsági Művészeti Fesztivál Gáláján
vendégszerepelhettünk.
A nagy
érdeklődésre való tekintettel az utánpótlás kérdése megoldott
volt. Jelenleg az együttes négy csoporttal rendelkezik közel 60
fővel. A gyerekek igyekeznek a lehető legalaposabban elsajátítani
a magyar paraszti tánc és zenei folklór még élő hagyományait, a
táncos szokásokat és ezt a színpadi tánc törvényeihez igazodva
hűen bemutatni. Az oktatók, akik a Jászsági Népi Együttes aktív
táncosai, fontosnak tartják a gyerekek mozgásra, táncos közösségi
életre nevelését.
Ahhoz, hogy az
együttes továbbra is ilyen lendületesen dolgozhasson, a csoport
vezetői létrehozták az Iglice Folklór Kulturális Alapítványt 1999
januárjában.
Az alapítvány
célja, az Iglice Gyermeknéptánc Együttes anyagi fedezetének
biztosításán kívül a helyi kulturális értékek, hagyományok őrzése
ápolása és kutatása, valamint a különböző tájegységek
hagyományainak megismertetése, nemcsak az együttes tagjaival,
hanem Jászfényszaru és a környező települések lakóival is. Az
Alapítvány magára vállalta a két évente megrendezésre kerülő,
tavaly negyedik alkalommal megrendezett, Fény fesztivál anyagi
hátterének biztosítását, valamint más fesztiválok és kulturális
rendezvények támogatását is.
Az Iglice
Gyermek Néptáncegyüttes 1999-ben felvette a kapcsolatot a
lengyelországi Zaklichyn városában működő gyermek
néptáncegyüttessel, mely kapcsolatból az alapítvány segítségével
2000 nyarán egy kulturális szerződés aláírására került sor
Zaklichyn és Jászfényszaru közt. A szerződés aláírása után, a
szervezet feladatának tartja a két város közti kapcsolat ápolását
és a magyar népi kultúra és tánc megismertetését a lengyel
fiatalokkal.
2001 szeptemberétől az Iglice Folklór Kulturális
Alapítvány és a jászfényszarui Kooperatív Művészeti Alapiskola és
Szakiskola közösen biztosítják az Iglice Gyermek Néptáncegyüttes
szakmai és anyagi hátterét.
Bízunk benne,
hogy alapítványunk segítségével az együttesből kikerülő fiatalok
megállják a helyüket az életben, és hasznos tagjai lesznek
társadalmunknak.
2004. március 12-ei
bírósági bejegyzéssel megkezdte működését a
Jászfényszaru az idősekért közalapítvány.
Az alapító:
Jászfényszaru Város Önkormányzata. A közalapítvány
célkitűzései: idősek, betegek, hátrányos helyzetű
emberek betegségmegelőző, gyógyító ellátásának,
intézeti gondozásának támogatása az ellátás
színvonalának emelése útján.
Városunkban ezt a
célt a Gondozási Központ összetett feladata révén
kívánjuk megvalósítani:
elhelyezési
körülmények javítása,
berendezési
tárgyak korszerűsítése,
környezet szebbé
tétele, parkosítás,
alkalmazottak
képzése, stb.
Az alapítvány
induló tőkéje 200 000 Ft, melyet a
Jászfényszaru és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet
kezel.
Számlaszám:
69500149-11013707
A közalapítvány adószáma: 18838075-1-16
A fenti adószámra szeretettel várjuk 1%-os
felajánlásaikat!
A „Jászfényszaru az
Oktatásért” Alapítványt 1990. augusztus 16-án
alapította a Nagyközségi Közös Tanács és a
SATURNUS Kft. Az alapítvány célja: Jászfényszaru
oktatásügyének magas szinten történő
megvalósításához anyagi segítségnyújtás, különös
tekintettel az alternatív idegen nyelvű oktatás
megteremtésére és folyamatosságának biztosítása,
továbbá:
az oktatási
intézmények szakmai felszereltsége javításának
támogatása,
A Fényszaruiak Baráti Egyesülete 1994-ben saját erőből 100 ezer
forint alaptőkével hozta létre a „Jászfényszaruért” Alapítványt.
Az alapítvány céljaként Jászfényszaru település tudományos,
kulturális, oktatási, sport életének támogatása, környezeti,
esztétikai értékének megőrzése, gyarapítása és elismerése került
meghatározásra. Az alapítvány működését társadalmi munkában
köztiszteletben álló 7 fős kuratórium irányítja. Az alapítvány
céljainak megvalósítását alaptőkéjének kamataiból és adományokból
fedezi. Az elmúlt 13 év alatt az alapítvány számos személyt és
programot támogatott. Így évente tanulmányi, közösségi munkában
kiemelkedő tanulókat jutalmaz. Felsőfokú tanulmányokat folytató
hallgatók részére tanulmányi ösztöndíjat adományoz, helyi
vonatkozású diplomamunka elkészítését támogatja. Helytörténeti
kiadvány megjelenését segítette, régi értékek megmentéséhez, a
város szépítéséhez járult hozzá. Segíti kulturális csoportok
működését, számos rendezvény létrejöttét elősegíti.
5126 Jászfényszaru, Fürst S. út 1. / Az alapítvány adószáma:
18823514-1-16 / A kuratórium elnöke: Mészáros László
2002.
szeptemberében alakult meg néhány lelkes,
íjászatot kedvelő ember összefogásával a Jász
Íjász Hagyományőrző Íjász Kör melynek létszáma
folyamatosan gyarapszik. Külön öröm számunkra,
hogy tagjaink közt egyre több gyermeket, illetve
fiatalt számlálhatunk. Tagjaink szabadidejükben
együtt íjászkodnak és történelmi hagyományőrző
íjászversenyeken vesznek részt, ahonnan – és ezt
büszkén elmondhatjuk – sohasem térnek meg trófea
nélkül.
A klub a FÉBE
égisze alatt 2003. április 12-én alakult azzal a
céllal, hogy biztosítsa a fiatalok szabadidejének
kulturált eltöltését. Azóta - néha aktívabban,
máskor kevésbé - folyamatosan működik.
Maga az ötlet, hogy
összefogjunk már 2002-ben megszületett, amikor is
a Teleházban egy jó kis társaság verődött össze.
Úgy gondoltuk, hogy együtt, szervezett keretek
között jobban tudjuk az érdekeinket képviselni.
Már sok közös zártkörű és nyitott programon
vagyunk túl, mint pl. beavatás party,
szilveszterezés, palacsintasütés, főzőverseny,
mozizás, de ide sorolhatjuk akár a városunkba
érkező lengyel fiatalok fogadását is.
Programjainkat
abszolút öntevékenység jellemzi, ami a
gyakorlatban azt is jelenti, hogy nem hónapokra,
évekre tervezünk előre, hanem az éppen eszünkbe
jutó ötletekből próbáljuk a legtöbbet és számunkra
legmegfelelőbbet kihozni.
Így tagjaink közé
elsősorban olyan fiatalokat várunk, akik picit
kreatívak, picit tenni vágyók és szeretnék
szabadidejüket jó társaságban, hasznosan
eltölteni, továbbá feltétel a 14-25 év közötti
életkor.
Kiss József
Helytörténeti Kutatócsoport
1993. november 25-én 7 fővel alakult meg és négyéves szünet után
ismét elindult a helytörténeti munka városunkban. A csoportot
Varga Gábor majd Tóth Tibor fogja össze.
A város
közönsége előtt először mutatkozik be női csapatunk, melynek
megalakulása a 2007-es évre datálható. Abban az évben rendezték
meg városunkban az első EJHA egészségnapot. A rendezvény keretén
belül vívtuk első mérkőzésünk, Tóalmás csapatával, melyre a
felkészülés Török János segítségével történt. Ezen alkalomra a
védőnőkből, tanítónőkből és az ifjúságból álló csapat alakult
meg, mely- akkor még úgy tűnt, csupán erre az egy alkalomra állt
össze.
Ám a
lelkesedés, akarat és a játék szelleme magával ragadta az akkori
játékosok egy részét. A mérkőzés után, közös megegyezéssel úgy
döntöttek, hogy az edzéseket folytatják. Idő közben csapatunk új
tagokkal is bővült. Az elmúlt év őszén és telén, a csapat több
edzőmérkőzést is vívott, Tóalmás futball kedvelő nőtagjaival.
A 2008-as
esztendő elején úgy döntöttünk, hogy kisebb tornákon is
indulunk, hogy edződjünk és kipróbáljunk magunkat.
Így aztán
először, februárban, Szolnokon mérettettük meg magunkat. Ekkor a
legsportszerűbb csapatnak járó díjat érdemeltük ki. Később
Tiszatenyőn, a Kikelet kupán vettünk részt, majd Szolnokon az
Első Műfüves Tornán, a júniusi hónapban pedig Martfűn
mérkőztünk, ahol kapusunk a legjobb kapusnak járó díjat kapta
meg. Közben természetesen az edző mérkőzések sem maradtak el.
Amire
különösen büszkék vagyunk, az a II. Bata - Földes labdarúgó
emléktornán elért második helyezés. Kétségtelen, hogy a csapat
életében meghatározó ez az eredmény. Az edzések és az edző
mérkőzések továbbra is folytatódnak. Szolnokon, majd Martfűn
vívtunk sikeres összecsapást.
A megkezdett
munkát szeretnénk szűkös anyagi helyzetünk mellett továbbra is
eredményesen folytatni.
Sajnos
körülményeink nem veszik fel más csapatokkal a versenyt
(sportlétesítmény), de ennek ellenére eredményeink folyamatosan
javulnak, a megyében több csapatot fektettünk már két vállra.
Kolibrik Női Kispályás Labdarúgó
Csapat
2009. Játszott mérkőzések: 26
Győzelem: 6, Döntetlen: 8,
Vereség:12
Kupa
helyezések: 1x5, 2x4,
2x3, 1x2
Edzőmérkőzések:
2 győzelem, 2 vereség
Gólkülönbség: 34-34
Különdíjak:
Sulyok Flávia Torna legjobb mezőnyjátékosa (Tiszatenyő)
Berényi Melinda Torna legjobb kapusa (Szolnok Laktanya,
Tiszatenyő)
Dobák Szilvia
szeptemberben eligazolt Pusztamonostor csapatához. Kónya Orsolya
anyai örömök elé néz, így játékukra 2010-ben már nem
számolhatunk.
Jelenlegi
keret és csapatban lejátszott mérkőzések száma:
Berényi
Melinda: 29
Kónya
Orsolya: 56
Sulyok Flávia:
62
Juhász
Nikolett: 61
Kisnémet
Nóra: 55
Gajdics
Anikó: 40
Rózsa Cintia:
14
Szabó Renáta:
14
Juhászné
Berze Szlvia: 1
Erdeiné
Berényi Éva: 12
Seres
Nikolett, Juhász Annamária, Nyári Dzsenifer.
Edző: Török
János: 63
Házi
góllövő lista:
Sulyok Flávia:
14
Rózsa Cintia:
9
Juhász
Nikolett: 8
Erdeiné
Berényi Éva: 1
Szabó Renáta:
1
Dobák Szilvi:
1
Kisnémet
Nóra, Pál Katalin Alíz, Sulyok Flávia és Török János
A
Lumina Cornu Ifjúsági Szerepjáték és Történelmi
Hagyományőrző Klub egy csapatnyi jász
szerepjátékos álmából nőtte ki magát!
Hivatalosan 2005. február 30.-án alakultunk meg,
majd rögvest munkához is láttunk, hogy a környék
szétszéledt kalandozóit, játékosait összefogjuk,
és közös játékra, találkozókra bírjuk. Azóta részt
veszünk a város kulturális és civil életében is.
Ha kell szemetet szedünk, hogy tisztább legyen a
város, ha kell műsort rendezünk a városi
ünnepségeken, ott vagyunk ahová csak hívnak minket
és segítünk örömmel!
Szintén egy kósza ötletből indult, hogy
szervezzünk 2005 nyarán egy szerepjáték tábort,
melyben megtalálható mind a LIVE, mind az asztali
szerepjáték is, azóta nyaranta sor kerül erre az
országos rendezvényre.
2 év után büszkén mondhatjuk, hogy bekerültünk az
országos köztudatba ezzel is emelve a
Jászfényszaru hírnevét.
A nyugdíjas klub 1982-ben alakult. A társaság
létszáma meghaladja a 30 főt. A klub tagjai
rendszeresen összejönnek, kirándulásokra járnak,
megünneplik a tagok névnapját, egészségügyi
előadásokat hallgatnak. Kapcsolatot tartanak fenn
a Jászság többi nyugdíjas klubjával, akikkel
rendszeresen találkozókat szerveznek.
A klub vezetője: Kónya Sándorné
Az Alapítvány
neve: Penczner Pál Közhasznú Alapítvány
Az Alapítvány
rövidített neve: Penczner Alapítvány
Az Alapítvány
székhelye: 5126 Jászfényszaru, Szabadság út 32.
Az
alapítvány célja
Az Alapítvány
célja a Jászfényszarui Általános Iskola, Kooperatív Művészeti
Alapiskola és Szakiskola támogatása.
Az Alapítvány célja, hogy a fenti iskola szervezete,
ellátottsága tovább fejlődjön.
Ezen cél elérése érdekében a szakmai munka feltételeinek
megteremtését, fejlesztését eszközök beszerzésével támogatja. Az
Alapítvány „Penczner Pál Díj” elnevezéssel támogatja az iskola
tanulóit. Az Alapítvány iskolai rendezvényeket is támogat. Az
Alapítvány, kutatási ösztöndíjat biztosít az intézményben
dolgozó, illetve azzal szakmai kapcsolatban álló szakemberek
részére az intézményben folyó kutatások elvégzésére. Iskolai
kiadványok elkészítését és kiadását támogatja.
Az Alapítvány céljának elérése érdekében az alábbi – a közhasznú
szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény ( a továbbiakban:
Törvény) és a vonatkozó jogszabályok keretei között, a
társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére irányuló –
közhasznú tevékenységet végzi:
a.)nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés
(Törvény 26.§ c., 4.);
Az Alapítvány a fentiekben felsorolt közhasznú tevékenysége
során olyan közfeladatot is ellát – alapfokú nevelés, oktatás
–amely az 1990. évi LXV. törvény 8. § alapján a helyi
önkormányzat feladata, ezért annak ellátása megalapozza az
alapítvány közhasznúságát.
2005. őszén néhány
zenét és táncot kedvelő fiatal saját
szórakozásukra vezetőjükkel meg alapították saját
klubjukat. Lelkesedésük és létszámuk folyamatosan
nőtt, 2006. májusában már színpadképes
produkcióval álltak közönség elé. A kis közösség
együtt tölti szabadidejét, a táncon túl
klubfoglalkozásokat is szerveznek.
Sportegyesületünk több évtizedes múltra tekint
vissza. Jelenlegi formájában 1989 óta működik.
Vezetőségét taggyűlés keretében választják az
egyesület tagjai, négy éves időtartamra. Az
egyesület fő támogatója Jászfényszaru Város
Önkormányzata. Két szakosztályt működtet,
labdarúgás és kézilabda sportágakban.
A Jászfényszaru VSE vezetősége:
Matécsa László – elnök
Vitányi Szabolcs – elnök helyettes
Szilágyi Lászlóné – gazdasági vezető
Balogh Béla – vezetőségi tag
Cserháti Imre - vezetőségi tag
Mészáros Sándor - vezetőségi tag
Penczner
László - vezetőségi tag
Labdarúgás
A szakosztály több korosztályban működtet
csapatot:
-Felnőtt
-Ifjúsági (U-19)
-Serdülő (U-15)
-Serdülő II. (U-13)
-Előkészítő (U-11)
-Előkészítő (U-9)
Felnőtt és ifjúsági csapataink a megyei I.
osztályban szerepelnek, 1999 óta megszakítás
nélkül. A felnőtt csapat több kitűnő eredménnyel
is büszkélkedhet, legjobb eredménye a 2003-ban
megszerzett bajnoki ezüstérem. Hasonló
büszkeséggel tölt el minden fényszarui
sportbarátot az 1999-es kupamenetelés, mikor a
csapat az országos 64-es főtáblára jutott.
Felnőtt keret (2006/07) évad:
Edző:
Mezőnyjátékosok:
Kapusok:
Farkas Gyula
Ecker Tamás
Siku Albert
Balogh Béla
Szakali Márk
Kempf Gergő
Tanczikó János
Kalla János
Cseh Zsolt
Szívós Zoltán
Kratofil Csaba
Kratofil Sándor
Mizsei Attila
Szászi Gábor
Bojtos Norbert
Györki Árpád
Urbán Csaba
Oláh Tamás
Szántó Lajos
Rácz László
Karádi Zoltán
Az ifjúsági csapat a korosztályos megyei I.
osztályú bajnokságban szerepel. A fiatal
tehetségek szakmai felkészítését Vitányi Szabolcs
irányítja. A csapat gerincét azok a fiatalok
alkotják, akik 2004-ben a megyei serdülő bajnokság
Jászsági csoportját megnyerve megyei második
helyezést értek el.
A serdülő csapatok a megyei serdülő bajnokság
Jászsági csoportjában szerepelnek, a 15 illetve 13
éven aluliak küzdelmében. Az idősebbek
felkészítését Kratofil Csaba végzi, míg az
ifjabbak fejlődését Matécsa László palérozza.
Kézilabda (2008. évi beszámoló)
A Jászfényszaru VSE Női Kézilabda Szakosztálya
2006 májusában alakult. 2007 évtől veszünk részt
a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kézilabda
Bajnokságban.
Induláskor 23 fő látogatta az edzéseket, de már
ekkor nyilvánvaló volt, hogy egy olyan
sportágban, ahol csak 7-en vannak egyszerre a
pályán, nem mindenki kaphat játéklehetőséget.
Jelenleg 14 fő lány és asszony alkotja a
csapatot. Hetente két edzéssel készülünk a
bajnoki fordulókra. Mivel a bajnokságot teremben
kell játszani, így megfelelő méretű terem
hiányában hetente egy alkalommal a Tóalmási
csarnokban tartunk edzést.
Csapatunk, különösen a 2007 évi őszi szezonban
rendkívül jól szerepelt. A mezőny legjobbjai is
csak 1-2 góllal tudtak (meg a hazai pálya és
bírók "áldásos "tevékenységével) legyőzni.
Ebben az évben már a létszámunk csökkenésével a
teljesítmény is romlott. (szülés, elköltözés,
sorozatos sérülések és munkahelyi elfoglaltságok
miatt) Az első félidőben rendszeresen vezetéssel
fordulunk, ám a végét sokszor már nem bírjuk a
folyamatosan jó körülmények közt készülő
ellenfeleinkkel.
A csapatban a hangulat jó, és a játékosok
keményen küzdenek a jobb eredmények eléréséért.
A csapat rövid történetéről időrendi sorrendben
néhány képet az alábbiakban bemutatok kedvet
csinálni a jövőbeni játékosoknak, szurkolóknak:
Színházbajárók baráti
csoportja
A csoportot 1994. tavaszán a Fényszaruiak Baráti Egyesületének
művészetkedvelő tagjai hozták létre. Mint egy 80-100 fő a tagok
száma, kik évente 8-10 alkalommal részt vesznek budapesti
színházi előadásokon. A csoport szervező munkáját Tóth Tibor és
segítői Baranyi Józsefné, Görbe Jánosné, Kővágó Jánosné, Lukács
Pál, Tóthné Basa Éva végzik.
Szűcs Mihály
Huszárbandérium
A városháza dísztermében 1996. március 17-én 13 fő szabad
elhatározásból kinyilvánította, hogy a szülőföld és őseik
szeretetétől indíttatva a FÉBE keretében önálló
csoportként létrehozza a Szűcs Mihály Huszárbandériumot.
A csoport célja:
- A Jászság és Jászfényszaru régi lovasbandériumi hagyományainak
ápolása felelevenítése, megőrzése magunk és utódaink
gazdagodására.
- A Jászhuszár, mint a szabad redemptus jászok ősi szimbólumának
tudatosítása, a jász öntudat felelevenítésének segítése,
ösztönzése.
- A huszárbandérium névadójának, Szűcs Mihály bandériumi főhadnagy
munkásságának, emlékének ápolása.
- A városban elő, vagy innen elkerült személyek összefogása, akik
szívügyüknek érzik a régi huszár-hagyomány megmentését.
- A város és az egyesület rendezvényeinek színesítése,
tartalmasabbá tétele.
- Olyan közös érdeklődésen alapuló baráti közösség létrehozása,
amely gazdagítja Jászfényszaru polgári, társadalmi életét.
Az alakuló ülésen az előkészítésben, szervezésben meghatározó
részt vállaló Ézsiás Vencelt, elnökségi tagot a bandérium
kapitányának választották meg. 2001. óta a kapitányi tisztséget
Ézsiás István tölti be.
1995.
szeptemberében 16 szalontáncos alakította meg a
klubbot. Létszámuk ma már meghaladja a 40 főt,
három korosztály táncol folyamatosan. A tánc klub
tagjai formációs táncaikkal színesítik a város és
a Jászág kulturális és társadalmi rendezvényeit. A
táncosok között mindig voltak versenytáncosok is,
akik országos elismeréseket is szereztek.
A csoport 1976-ban
alakult, volt, amikor létszámuk elérte a 48 főt.
Jelenleg 18 állandó taggal működik a népdalkör. Az
országban és a jászságban sokfelé szerepeltek,
felléptek Rómában és Párizsban is. Országos
minősítéseken az utóbbi időkig mindig részt vett a
csoport. Bronz, Ezüst és Arany fokozatokkal
rendelkeznek, kiérdemelték az Arany Pálma Díjat
is. 
2002.
szeptemberében alakult meg néhány lelkes,
íjászatot kedvelő ember összefogásával a Jász
Íjász Hagyományőrző Íjász Kör melynek létszáma
folyamatosan gyarapszik. Külön öröm számunkra,
hogy tagjaink közt egyre több gyermeket, illetve
fiatalt számlálhatunk. Tagjaink szabadidejükben
együtt íjászkodnak és történelmi hagyományőrző
íjászversenyeken vesznek részt, ahonnan – és ezt
büszkén elmondhatjuk – sohasem térnek meg trófea
nélkül.
A
Lumina Cornu Ifjúsági Szerepjáték és Történelmi
Hagyományőrző Klub egy csapatnyi jász
szerepjátékos álmából nőtte ki magát! 
2005. őszén néhány
zenét és táncot kedvelő fiatal saját
szórakozásukra vezetőjükkel meg alapították saját
klubjukat. Lelkesedésük és létszámuk folyamatosan
nőtt, 2006. májusában már színpadképes
produkcióval álltak közönség elé. A kis közösség
együtt tölti szabadidejét, a táncon túl
klubfoglalkozásokat is szerveznek. 
